Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/172135
|
2008-11-03
A látogató
Olvastam egy Bruno Ferrero történetet
Miért tagadjam megihletett.
Felkavarta lelkemet, szellememet,
És megírtam ezt a versemet.
A kisvárosban élt egy fiatalember csendesen
Nap, mint nap dolgozni járt, rendesen.
Ruházata: mint a többi fiatalnak
Mit lázadásból, maguknak kiagyalnak.
Színes póló, kopott, szakadt farmer,
Amit a mai fiatalság oly annyira kedvel.
Nem volt ő semmiben sem különleges,
Talán csak túlságosan is csendes.
Minden délben bekukkantott a Templomba,
Pár másodperc, és már elhagyta
Kint a parkban lekuporodott a fűbe,
Papírzacskójából két zsemléjét elmajszolta ülve.
S rohant tovább az építkezésre, ahol dolgozott.
Nem volt Ő csavargó, nem lopta a napot
Egyszer a pap szerét ejtette,
Megállítsa a fiút, kis faggatásra, csak egy percre
Mivel manapság a templomból is lopnak,
Megtudakolja, napi látogatásának okát, a fiúnak.
Válasza a fiúnak: milyen meglepő!
Imádkozni jár a templomba, mondja Ő:
„Szervusz, Jézus. Józsi vagyok”
Azután már rohanok.
Azért ilyen rövidet, mert nagy az Isteni szeretet,
Tudom. Jézus így is megértett.
Pár nappal később történt egy súlyos baleset,
Egy vasgerenda a fiatalemberre ráesett.
A fiút beszállították a kórházba,
Bizony nem magán szobába, hanem egy több ágyas hodályba.
Érkezése felborította a kórházi rendet,
Ha Ő szólt azonnal csend lett,
Mindenkihez volt egy kedves szava,
Egy fájdalmas, de biztató mosolya.
A híre a plébánoshoz is eljutott. Egy kicsit elgondolkodott,
Azután a fiúhoz a kórházba látogatott.
Ott, csak körbe pillantott, és kérdezett:
Tested péppé törve, mégis honnan veszed e-csodálatos erődet?
Hangjában, fájdalomtól gyötörten
A fiú így válaszolt röviden,
Ezt attól az embertől kapom,
Aki minden délben a látogatóm.
Az ápolónő félbeszakította,
Ide nem jöhet délben látogató – sipította
A fiú szólt újra csendesen,
Illemtudón, és végtelenül kedvesen
Pedig egy férfi minden délben bekopog,
S annyit mond: „Szervusz Józsi, Jézus vagyok.”
Bodor László
Budapest. 2008-10-29
|
