|
László naplója
Kopiteve [172135 AL], gazdája László
2009-02-14
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/172135
|
2009-02-14
"Mi emberek furcsa lények vagyunk. Keveredünk, mint a színek, vadul karmolunk, mint az állatok, vagy vadul csókolunk, mintha arra várnánk valakit megmérgez. Olykor kedvesen egybeolvadunk, aztán elválunk, mintha mi sem történt volna. Néha boldogok vagyunk, aztán egyszercsak sírunk. Néha az esöben fürdünk, vagy kiabálunk, mint az őrültek és legtöbbször élvezzük, hogy őrültek lehetünk. Sokszor szavak nélkül kommunikálunk vagy mosolyt csalunk a másik arcára. Ha baj van, akkor megbántjuk azt, akit az elmebetegség elötti állapotban soha nem bántanánk. Felparázslik bennünk egy szikra..felgyújtja az érzéseket, hogy elégesse őket, aztán a torz lángok halvány fényekké csitulnak. Mindig szeretünk és soha nem felejtünk.
Sírunk, hogy fáj és akarjuk, hogy fájjon. Sírunk ha nem fáj...néha nevetünk magunkon. Küzdünk az idövel, térrel, önmagunkkal, másokkal. Mi emberek furcsa lények vagyunk..."
Megtanultam:
Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor.
Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
Hogy nem minden barátnak hitt személy, az aki...
Hogy sokszor nem azt kapjuk, amit szeretnénk.
Hogy fel kell állni, és menni tovább, mert a világ nem fog ránk várni, hogy a törött szívünket újra összerakjuk...
|
Problémás tartalom jelzése
|
