Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/158204
|
2008-07-04
A tegnapokkal fogy az élet,
a holnapokkal egyre nő,
s szemedben mégis mindörökké
a mának arca tün elő ...
Ezért ha illan ez az év is,
s a múltba szállva szétomol,
lelkedben ott a kincs örökre,
amely valaha benne volt."
Van szó, mi itt ég a számon,
Van vágy, melytől úgy kívánom.
Van érzés, mitől szívem újra dobban,
úgy megpihennék, féltő karjaidban!
Lesz holnap, én már tudom mit remélek.
Lesz éjjel, melyben csókokat cserélek.
Lesz bennem forró tűz, mitől átmelegszel,
én leszek majd az is, kivel megöregszel!
Mosoly leszek szád sarkában, még e versre nézel.
Mosoly bujkál bennem is, mikor megigézel.
Mosoly vagyok mitől fáradságod, messze szál majd.
Segítek, hogy kit kerestél bennem megtaláljad!
Legyek én, kitől éled életed, teli vággyal.
Legyek társ, hogy ne küzdj magánnyal.
Legyek a fény, mely utat mutat az éjben
Nem engedem, hogy elvész a múló messziségben.
Csak neked mondjam? Enged szeretni szíved!
Csak tőled kérjem? Mert velem kell leéljed!
Csak suttogjam, vagy kiáltsam szét a szélbe?
Mit tegyek, hogy beköltözhessem szívébe?
Itt vagyok, csak csendben nézek rád, a szelíd lázban.
Itt van a sóhaj, a felemésztő, nem csituló vágyban.
Itt az édes érzés, mitől szebb a holnapom
Mert tudom már, azt is, veled akarom.
Nem titok többé, megtaláltam, ő megtalált engem
Nem titok, egy egész életen keresztül, kell majd szeressem.
Nem titok, ölében béke, nyugalom, boldogság, szerelem
Ez mind az mitől már soha-soha, el nem feledem.
Zs. (L)
|
