Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/158204
|
hazug...
Miért nem engedi az élet, hogy együtt legyünk?
Miért fáj ennyire, nem tudok másra gondolni csak rád,
csak téged látlak minden pillanatban,
szívem, szemem előtt lobogó vágy!
Ismét nem tudtunk találkozni,
pedig annyira vártam, hetek óta láttam
ahogy péntek délután az állomáson átöleljük egymást
De az élet nem enged,
már a könnyem nem ment meg!
Hiányod elfogadom! Élnem kell vele!
Sajnos nélküled lélegzem
és sírok, mint egy kisgyerek,
Sírok, mint egy felnőtt,
Nélküled nem létezek!
Hiányod elfeled szeretni,
Hiányod elfeled játszani,
Hiányod elfeled élni
Lassan, múlóban, csendben...
Már érzem a halál szagát,
vonz alulról a Föld.
Karjaim elnehezedtek,
hátam begörbült,
Felnéztem az égre
könyörögtem Istennek
életért, szeretetért!
Lehajtottam fejem reménytelen
Az álom elragadott hirtelen:
A vén diákot királynője
pokoltűzéből kiragadta,
majd édes kettesben
boldogságban mennyekben
eltűntek, mint könnycsepp a tengerben.
A könnycsepp szívemen száradt
kinyitottam szemem
Sírtam és csak sírtam,
ahogy csak sírni bírtam.
E fájdalmat legyőzve
E fájdalmat eltitkolva
E fájdalmat, mint egy rossz pillanat...
de akkor is része az életnek.
Adjatok jövőnek értelmet!
Adjatok helyet mellette.
Adjatok szabadságot
Örök életre!
Nekem már csak ő maradt,
csak őt tudom szeretni,
mellette boldog lenni.
De ha mégis lehetetlen
volt életem e világban kegyetlen,
mely csak egy álom volt.
Nem bírtam elviselni
az élet gyötrelmeit, szenvedéseit,
kín volt a természet,
a rügyező fák, a hervadó virágok,
mind hazugság volt,
nem volt igaz!
Csak léptei hagytak nyomot
szívemben.
Megtanított elfogadni, tisztelni, szeretni.
Úgymond a lehetetlennel együttélve,
kitartóan, hűen az álom átölelt,
valóra vált.
Zúzta szívemet sokkoló szerelem hatalma, szabadsága.
Megijesztett, eltompultam, a világ körülöttem
csak állott és várt.
De tudjuk mindketten
A világ körülöttünk áll és vár,
míg nem öleljük át egymást újra,
míg nem ébresztelek csókkal
addig csak fáj,
a remény él,
az élet vár!
hazug ember hazug szavak...mástól lopott kedves gondolatok...én meg egy hiszékeny idióta...ennyi fájdalmat nekem soha senki nem okozott még...remélem megérte neked...
|
