Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/5526
|
2008-10-31
A nő, ha éhes
A „szeretlek” szó, ha csupán a levegőt megrezgető szó marad, egy idő után olyan, mint a telített szénhidrát: folyton kívánod, mégis éhesek maradnak a sejtjeid.
Ezt a szót, ha csupán szó, az éhes nő könnyen pótolja egy finom bonbonnal, hosszabb ideig neki címzett üres szavak után pedig, a hűtő teljes tartalmával.
Van úgy, hogy azt kéri: „Drágám, menjünk el ma este étterembe.” Sokszor a válasz:
„De hát, most főztél, van itthon ennivaló.” Pedig ez a kérés nem az étel hiányáról szól, hanem az éhségről. Arról az éhségről, amit egy hétköznapi konyha már nem tud csillapítani, mivel nem feltétlenül a gyomor az, ami üres.
Van úgy, hogy megkér, munkából hazajövet hozz neki a sarki boltból egy szelet süteményt. Ha valóban csillapítani szeretnéd éhségét, vigyél mellé egy szál virágot és azt a csókot, amit először adtál neki.
Miközben ezeket a sorokat írom, eszembe jutott egy régen látott barátnőm, aki élettársa mellett négy év után furcsa szokást vett fel. Éjszakánként, a hajnalhoz közeledve, félálomban, félig tudattalanul, ilyeneket suttogott kedvese fülébe: csokissüti, habostorta, lekváros fánk, vaníliafagyi csokis ostyában…és a többi. Gyakorlatilag felsorolta egy cukrászda, vagy egy édességbolt teljes kínálatát álmában. Barátja ezt eleinte viccesnek találta, de idővel egyre inkább az az érzése támadt, hogy párjának hiányzik valami. Valami édes, valami laktató, valami, ami felszabadítja boldogsághormonjait. A fiú egy szép napon fogta magát és sütött egy tortát, amit aztán elrejtett. Éjszaka, amikor párja ismét rákezdett az édesség-monológra, felébresztette és megkérte jöjjön ki vele a konyhába. Odakint egy csokitorta várta, egy pohár bor és gyertyafény. A lány egy falatot sem bírt enni így hajnaltájt, mégis hosszú idő óta először jóllakott. Megtelt a szerelemmel, amit a csokis édesség mögött felfedezni vélt. (Édes és őszinte.)
A férfiak sokszor érzik azt, hogy képtelenség úgy igazán megfelelni egy nőnek. Hát, egy hosszú ideje éhező nőnek tényleg nehéz. Csakhogy nem megfelelni kell neki, hanem jóllakottá tenni. A legtáplálóbb eledel pedig, az őszinte odafigyelés. Oda-vissza. Hiszen ő is ezt nyújtja neked. Vagy legalábbis szeretné, csak engedd…
Az édes dolgokkal az a baj, ha túl sok rajtuk a cukormáz (ami kívül szép, meg színes, meg persze szükség is van rá), hamar megcsömörlik az ember. Ha a színes máz mögött nincs valódi táplálék, csak összeragad a száj és összeszorul a szív. A gyors, egyfelszínű szavak, mint a gyors ételek, olyanok. A fele csak levegő és mesterséges adalék.
Azt hiszem egy színes-habos, hazug édesség sosem érhet fel egy egyszerű, de annál táplálóbb, őszinte, friss gyümölccsel.
forrás: http://anoha.blog.hu/
|
