Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/305876
|
Bringa
...miután sokáig kacérkodtam a gondolattal, tegnap elrángattak bringázni...Csak röviden: bringát fel a tárolóból, pókhálótlanítás, kerékpumpálás, bringa közben többször eldőlt, anyázás. Nagy nehezen elindulás. Két méter múlva rájöttem, hogy tavaly óta nem lett visszaállítva az ülés, szóval macerás lenne nyakbatérdesen elkarikázni bárhova is. Vissza a lakáshoz, fel az emeletre, lehozni a kocsikulcsot, a kocsiból elő a szerszámokat, ülést fel..pulóvert a csomagtartóba hagyni, mert k.. melegem lett.... Ülésállítás elsőre: felülök, azzal a lendülettel a másik oldalamra bevágódtam a parkolóban két kocsi közé, anyázás és röhögés, a szomszéd kukkolós néni árgus szemekkel sasol...én anyázok tovább. Felkeltem, ülésállítás másodszor.Pár métert megyünk, kiérünk a főútra, épp megyek keresztbe, az ülés csontig lecsúszik, majdnem pofára estem, anyázás..Nem adjuk fel, nálunk a csavarhúzó...ülést fel...okés,át pár járdán, irány a benzinkút,mert az egyik bringa szelepei ugyanis másmilyenek, nem lehetett felpumpálni a pumpával. Közben felpumpálta egy nő 4 kerekét is, mert az balfaszkodott és hát persze hogy mi majd segítünk. Na megyünk, megyünk Orfű helyett már csak Éger völgybe, mert ugye hogy repül az idő, ha az ember szórakoztatja magát..Közben párszor visszatesszük a néha leugró láncot, majd eltévedünk..Bár a cél látszik, egy dzsindzsa választ el tőle, így áttoljuk a bringát rajta, miután valaki magával hozott GPS-e (céges, mert játék ugye mindenhova kell) beszarik, lemerült az aksi. Na megvan az út, a célt elérjük. Leülünk, bügykölés a GPS-en,amiről kiderül, hogy a Szabi (egy másik :))valamit átállított, ezért nem tudta bekapcsolni, szóval nincs lemerülve.. Én, miután fél óráig nem jutott eszembe a neve és a legtalálóbb elnevezésnek a DZSIÁJDZSÓ bizonyult, mindenki már úgy röhögött, majd beszart, ennyiben maradtunk. Majd előkapta a fényképezőt, hogy akkor művészkedik, persze hogy pár perc múlva lemerült...Majd csak ültünk és röhögtünk...Majd javasolta, hogy ne a már ismert úton, hanem az erdőn át menjünk haza..Hát ez ugye hamar kudarcba fulladt, mivel kb 60%-os lejtőn ugye hadd ne tekerjek már felfelé...
Szóval visszafordultunk és majdnem az uráni buszvégállomásig gururltunk, mert annyira lejtett az út visszafelé..még sosem vettem észre...Na hát csak ennyi történt vasárnap...(Erről csak Janikovszky jutott eszembe, hogy :"Én vagyok a Jenci, velem minden furcsaság meg szokott történni...a múltkor is...")
|
