Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/48045
|
2009-11-12
Hülye lány, hülye lány, hülye lány! Írtó hülye lány!! Hát mi a szart képzelsz magadról?! Mit hittél?! Ha??! Hogy merészeled??! Hogy van képed??! Szálljál le a fellegekből, hallod?! Hülye lány! Hogy a rosseb vinné el azt a feledtébb rózsaszín fejedet!!! Úgy de úgy meg tudnálak ütni! Mégis mire jó ez?! Jó ez neked?! Jó ez neki?! A nagy lófaszt jó neki! És neked sem az! Felejtsd el! Ne felejtsd el :S...
Öhh, a következő van, szeretem, és mindenben támogatom, nem gondolok vele komoly kapcsolatot, mert őrültség lenne, sőt, még beleszerelmesedni is az. Nem szerethetem. Nem lehetek szerelmes belé. Hogy?! Mégis!! Úgy utálom, hogy az olyan dolgok, amiket nem hiszek el, amikben nem hiszek, amiket nem akarok, hogy megtörténjenek, mindig megtörténnek, mindig, állandóan. Óriási. A józan ész és az érzések harca. És a legszörnyűbb, mindkettő vesztésre van ítélve. Egyik sem győzhet, vagy mindkettő győzedelmeskedik, vagy mindkettő elbukik. Nincs döntetlen, csak élet vagy halál.
Nem tehetek semmit, csak várok. Hagyom a szívet, hagyom az érzést, mert nem halok bele, nem szenvedek, pedig szenvednem kéne. Nem kapom meg, amit szeretne a szívem és a józan eszem. Ebből is látszik, hogy másként szeretek.
Mert lássuk be, az ember miként mutatja ki a szerelmét? Ha birtokolhatja, ha minden erejével magáhozszoríthajta. Önző szerelem. Szabadságot várunk el, hogy mindketten szárnyalhassunk, mint a madár, miközben fogva tartjuk egymást egy kalitkában. Ez a szerelem.
De nekem nem, ezek szerint. Így szabad az ember, ha hagyja a másikat úgy ahogyan azt kell. És megerősít. Sokkal jobban szeretem így, mint szeretném úgy,h magamhozláncolnám. És ha tényleg együtt lennénk, akkor is úgy tennék, hogy biztosítanám a szabadságát. Nyugodtan menjen ahová akar. Mertmegbízom benne, mert ismerem. És ő is ismer. És annyira egymásra találtunk, hogy nem, nincs, nem lehet köztünk mást, és nem, nem nem akarok mást, nem nem kell más. nincsen más. csak Ő.
|
