Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/209783
|
2020-10-27
Szivosztok!
Íme a történet, nem hétvégén, de három napon keresztül, három naplóbejegyzésben, nem tudtam hamarabb ráérni, de most megteszem... a jó történetre márpedig várni kell! :)
A történet címe: A három el-ipszilon falevél avarba esése
Készült: 2020.10. <- ebben a formátumban érdemes, szerintem a nap is felesleges! :)
Készítette: Gergely <- csak lazán
Témája: Mesetörténet <- általad legjobban megfelelt ízlésű téma, mely úgy érzed, reá süt a produkcióra!
Ajánlva: Avarseprés lecke! :P
És lehet támogatót is adni: Pl Szivárvány Holding, vagy egyéb általad eszkabált védjegy, de ne történetenként egy, hanem döntsd el, mely történetedre támogatod, csokrokat gyűjts egy támogatóba, amelyet később levédhetsz... pl: J.K.Rowling Harry Potter támogatója: Phoenix Phirewall
Két falevél tengett búsan, mélabúsan, komoran egy fáról, egyik sárgulva, másik lilulva, lóbálták magukat a platánfáról, lengette őket a tavaszi szél, gyökerüket szaggatta a szárról - ez azért is volt fontos, mert ma még talán kevesen tudják, de a levélnek is van gyökere, és a szárba belekapaszkodik, és nem csak a lágyszárúaknál, de a fás szárúaknál, egyes növények odáig elmerészkedtek, hogy gyökérgumókat is elhelyeztek a levél végébe, így gyökereztethető a növény levélről, többségük azonban nem gyökereztethető, de nem árt tudni, hogy nem csak a ínyszalag köti össze a fával, és nem csak a rost, hanem a gyökér is... - utolsó gusztustalanság: gyümölcs-zöldség is gyökérháló :-O - I (komment két végére kötőjel) I - lazultak, kényelmesültek, készen állva arra, hogy leszakadjanak a fa száráról, ágáról... és belehuppanjanak a gallyak, tobozok, gesztenyék, mogyorók, és makkok őszi levél fedte gyűjteményébe... :) Egyszer csak a lila nagyot sóhajtott, és nagyon meglökte magát, ezért ingválla kilazult, és készen állt a hullásra... a sárga csak csóválta a fejét, nem , nem volt idős , se gondterhelt , se úr , csak egyszerűen nem akart elvállni a társától...
- Ezt most miért csináltad? - kérdezte a sárgalevél.
- Nem is tudtam... ilyen könnyű? - felelte a lila levél.
- Most bús komoran alábuksz... - sóhajtott a sárgalevél.
- És ez miért lenne baj, vagy gond? - tágult szemeivel a lila levél.
- Mert én még sárga vagyok, és kell idő, hogy rosttalanságomat megérlelje a nap... más különben nem gyűjtenek be! - így a sárga levél.
- Szeretnéd, ha begyűjtenének? - kérdezte a lila levél.
- Szeretném! Jó lenne... de szép lenne... egy gyűjtőnél! - így a sárga.
Én ilyet nem is tudtam... - ezzel a szokásos frontos széllökés jött a tenger felől, és megmozgatta a fák lombjait a szél, csörgött, zörgött, zengett a sok levél, a lila is táncolt, csak nem leszakadt...
- Váó, de merész... innen a kilátás hatalmas! - így a lila levél.
- Még ne essél le... nem jön az ember! - így a sárga levél.
- Miért, az ki? - csodálkozott el a tájék panorámáján a lila, mire a sárga megint felsóhajtott: - Akkor a legcsodálatosabb a levélhullás, ha jön egy ember alatta... hull az elsárgult levél!
- De én lila vagyok! - felelte a lila levél, és libikókázott.
Újra egy széllökés, és egy narancssárga gesztenyelevél hullott az ágak közé, már repülve, utolsó perceit élve a száguldásban, úgy, hogy köszöntse az őszt... de szép lenne... mert egy levél leszakadás után csak 1 óráig él! :) Negyvenöt percet már megtett repülve!
- Aloha, erdő túloldaláról! - így a gesztenye levél.
- Helló! - így a sárga falevél, és mosolygott. A felhők közül előbukkant a fagyos, távoli napsugár, és fehér fényeivel cirogatta a három levelet.
- Erdő túloldala? De hisz ez egy park sok paddal! - felelte a lila levél.
- Park? Ez? Nem sok fa?! - értetlenkedett a gesztenye narancssárga levele.
- Honnan vagy? - kérdezte a sárga.
- A sok fa másik végéről! - felelte a narancs.
- Vá, leszakadt az ínyem, nem jön ember, és már csak egy széllökés! - tündökölt lila cirmán a fagyos napsugár...
- Vigyázz, csak 1 óra... repülni is kell! - mosoly a gesztenye levél.
Ekkor egy gombamanó feljött a fa szárára, törzsére, majd ágára. Fehér botjára támaszkodott, kalapja a gombafej volt, bocskorral, tönkkel, gyökér a lába, keze volt... csak az lehetett emberi! :) Odaállt a három levélhez, és ágakhoz csapta a fehér mini botját...
- Vá, ne ilyen hevesen! - mondta a lila, mert már csaknem leesett.
- Na, mi csoda hozott titeket össze? - kérdezte a fehér gomba...
...itt folytatom... első vége... második következik,,,
|
