Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/209783
|
2020-10-28
Szasztok!
Akkor folytatnám is a történeteteket... a második szakasz kezdete... a második nap... a második naplóbejegyzés... továbbra se hétvégén :)
...A fehér tönkű gomba kalapjával, bocskorjával, emberkezeivel, és gyökérlábakkal - nem voltak azok ingvallók de elég járó alkalmasságok voltak - fehér mini botjával rápattintott az ágakra, és meglebbent, megrezzent az ág, mely a fatörzsről nyúlt lefelé... nem csak gallyak, de falevelek is hullottak alá...
- Vá, óvatosan, gomba uraság! - mondta sopánkodva a lila platán levél, mely nagy volt, és szép, csak éppen ékeskedett egy rút folt a közepén. Gyökereivel már csak lazán kapaszkodott az ág tövébe, és meredten, dermedten nézett a gombára, ki el, kit nem, ha bele nő az ágba, nem lesz mese... pár óra alatt körbefutja gombafonalaival, és akkor annyi az ágnak, annyi a levélnek, és ha az gyökerével megkapja a gombát, talán már repülni se repülhet élve...
- Mi csoda hozott össze titeket ide? - nézett meredek felelettel a gombauraság, és merőleges pillantást pillantott a gesztenyefa levelére, a szép, napsütötte, fagyos sugaraktól vissza nem riadt narancs-sárga levélre, mely még dacolt a szeptemberi vén asszonyok szelével, és augusztus tikkadt szöcskéje is megsütkérezte...
- Én csak idetévedtem, merre szél rózsa visz minden irányba! - élceskedett a gesztenyelevél, és kacéran rázta ide oda tövét, úgy, hogy még a többi levélnek is neki ment, ki tudja, tán ő szántjából tette e ezt, vagy talán az őszi szellő fújdogálta meg...
- Idetévedtél... de honnan? Ez Platánfa, nem gesztenyefa, kirívó a jelenléted! - mosolyodott el a bocskoros gomba.
- Onnan, amonnan az erdő túloldaláról, a sok fa másik innenső túloldaláról! - felelte a gesztenyelevél, és kinyújtotta kezét, mellyel az irányba mutatott, majd visszahozta a levélbe... eféle csodát ember nem láthatott... csak gombauraság, ki maga a csodagomba, a csodák országából...
- De hisz ez nem is erdő! Ez egy park... na jó, talán elhagyatott park! - nevetett a gombacsoda.
- Az az igazság, nem járnak túl sokszor a parkba az emberek... - felelte az elsárgult falevél.
- Nem , ... én csak... - nézett el el a narancssárga. - Errefelé jöttem!
- Tehát a szél hátán, üm-hüm... - nézett el állát fogva a gombauraság, ügyelve arra, hogy megtudjon támaszkodni vékony mini fehér botjával az ágra. - Hát tudod, hogy az ember ennek se örül... ezt se láthatja meg... hogy viszi a levelet a szél... szóval repültél! - kezdte el a csodagomba.
- Nem én hát, a szél! - felelte a narancssárga levél.
Már kezdte cirógatni őket a távoli szellő, érezhető volt a szél növekedése, a lila levél nyelt, ki tudja, talán az utolsó széllökés... de azért jó volt sütkérezni 6 hónapon át...
- Nem szabad repülni? - kérdezte a lila levél. - Vá... - lökte meg a szél.
- Azt én nem mondtam... de nem kellene... de ha egyszer visz a szél... - kezdte el a gomba, majd beleült az ágba. - Még itt leszek. Viszont gesztenye- narancssárga levél, neked tovább kellene szállnod!
- De hát már alig van csak öt percem! - mosolyodott el a narancssárga levél.
- Igen, nekem meg végem! - Á... - jött meg a szellő,. és leszakadt a lila levél, egy darabig zuhant, majd felkapta a szél, mintha kezelt, lábalt, fejelt volna, valamennyire repítette a szél... - Hurrá, repülök! - mondta a távolban...
- Tovább ment! - billegtette magát szeplősen az elsárgult falevél.
- Tovább hát, és repülve... - így a gomba, és spórázott az ágba, hátha megfoghatja az elsárgult falevelet.
Eközben egy úriember előkelően sétált át a parkon, kalapja a fején, forgatta sétapálcáját, jól öltözött, nyakkendővel, ünneplő cipővel, díszes ruhában, szövetkabátban... mintha csak az ősz tette volna oda, úgy lépett ki a tájékból.
- Nahát, íme jön egy ember, nem akarsz tovább repülni, gesztenyelevél? - kérdezte az elsárgult levél.
- Hát... erre a pár percre... - nézett maga alá a narancssárga levél, az úriemberre, Kendre...
- Én már spórázok, engem vadfának nézz! - ezzel belenőtt a fába a csodagomba, botja pedig ere lett a tönkjében.
Ismét szellő fújt, és továbbrepült a gesztenyelevél...
- Minden jót, megyek tovább! - felelte a narancssárga gesztenyelevél.
- Tudta jól, hogy nem lehet itt lenni! - felelte a csodagomba, és fonalai már közeledtek az elsárgult falevél tövéhez, aki még mindig szorosan ragaszkodott a fa táplálásához. Hát igen, szép volt ez a hat hónap meleg napsütkérezés!
Közben pedig az úriember épp e fa alatt repült el, fogván a kalapját a szélben, és felnézett a fára...
- Nohát, gomba? Hmmm, szép az ősz...
Ezalatt a lila levél szállt a park felett és csak annyit mondott a sodrásban: Megérte 6 hónap erőfeszítés egy repülésért... bár még a havat várná... de egy levélgyűjtőé szívesen lenne...
...itt véget ért a második nap, következik majd a harmadik...
|
