Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/209783
|
2020-10-29
Szqasztok!
Íme, jöttem tarisznyámmal a harmadik nappal, és a harmadik naplóbejegyzéssel, ami egyben az utolsó, és továbbra se hétvégén! ;)
Egyébként a három nap szombatra és vasárnapra kis se fért volna... mondjuk alvással sem kizárt? Egy alkonyat-hajnal lehet e nap?
Ám a dátum sajnos nem engedi, nem számolja :P
Fújdogált a szellő, és font a gomba... ahogy mondta az úriember, de szép az ősz... milyen szép az ősz... szép az ősz... de mi a szép benne? Mi a legszebb? Egy levélfújás? Egy érett termés leesése - elsősorban a makk, gesztenye, toboz - vagy... valami más? Esetleg valami kellemes őszi cirógatás? Vagy az avar zörgése? A fák recsegése? A gallyak rázkódása? Van talán egészen más... a fagyos napnak innenső túloldalán, a déli oldaláról ide tündökölvén cirógató hűvös fénye, vagy a felhők rohanása... ? ... esetleg a hideg levegő?...
Talán még az úriember sem tudta nagy fondorlatosságában, oly nagy furfanggal haladt előre, se búval, se bánattal, egyszeriben alá hagyta a nagy platán fát, és elhaladt egy pad mellett. Itt felemelvén kezeivel botját, megigazította a kalapját...
Az elsárgult falevél sóhajtott egyet, ahogy nézte a magányosnak tűnő úriember zarándoklatát... majd vissza nézett a fehér gombára, aki már alábukott tekintetével a kalapjába... Se az arca, se a botja, de még a keze se volt kint... csak szőtt, font... el akarta sorvasztani a levelek eleganciáját... elsősorban azonban az elsárgult falevélt akarta megkoholni...
Csak szőtt, font, szorgosan, dicsőn, milyen lenne a gomba, ha nem dicső... kalapját is koronának nézi! Véd az eső ellen... és jól mutat... talán ezért se foglalkozik a gomba oly sokat az e-féle úriemberekkel...
- Jaj gomba... én majd lehullok... olyan szomorú vagyok! - kezdte el az elsárgult falevél.
- Szomorúságra semmi okod... miért lennél szomorú, mert lefújtam a narancssárga levelet? - kérdezte holt nyugvában a gomba uraság.
- Múlik az idő, és ha az az úriember tovább megy... - nézett le újra a kalapját igazgató úriemberre az elsárgult falevél... ami neki pillanat, az az úriembernek óráknak tűnik, ő hadar, csévél, sebesen karattyol, és gyorsabban múlik az ideje, mint az embernek, így, míg az úr elvan a kalapjával, a gombával jól eltársalog ez alatt a fél-egy-másfél perc alatt.
- Most akarnál hullani? - nyújtóztatta feléje fonalát a gomba. Már csaknem elérte... márpedig akkor nem sok értelme van tovább szállnia.
- A lila is elment, és ez olyan szomorú! - felelte a sárga.
- Na ja, szomorú bízz. Akkor... te is elmész? - kérdezre, és már csak pár milliméterre volt a sárga falevéltől. Nyújtózkodott teljes erejéből... (Ez az, mindjárt elérem)...
- Nem szeretnék magamra maradni! - felelte a sárga levél.
- Nem vagy magadra! - így a gomba.
- Közeleg a szél, akkor repülök, amikor a többi levél! - dicsfényezett az elsárgult falevél, és kecsesen ide oda billegtette magát, zavarában.
- Nem akarod, hogy megérintselek? - kérdezte a gomba.
- Nem, és fúj... - erre jött a szél, és igyekezett leszakadni a fa ágáról az elsárgult falevél, rázkódott, csapkodott, rázott, mindent csinált, a többi falevelet is fellármázta, és mind fújni, csapkodni kezdett... valamelyik leesett, valamelyik nem. Megindult a fák zsongása, a falevelek a többi fát is mozgásra kényszerítették, már minden környezetükben lévő fa levele elkezdett zsongni, és a fák dőlögettek, táncoltak a szélben, rázták minden irányba a leveleiket, lombkoronáikat, hogy azoktól megszabaduljanak. Hulltak a levelek, és levéleső hullott alá a park ezen terén, hullott minden féle levél, színes is, meg zöld is, és egyszer csak a mi sárga levelünk is leszakadt.
- De hisz még meg sem értél! - mondta a gomba, és kidugta szemeit.
- Még nem... - kezdte el az elsárgult levél.
- Jó volna, ha narancs, vagy lila, vagy bíbor lennél! - folytatta a gomba.
- Jó volna, hadonászott a gallyak között az elsárgult levél.
- Új köntösben szebb a világ, visszahozzalak? - erősködött a fehér gomba.
- Nem kell... én már megérettem... én vagyok az elsárgult falevél! - felelte mosolyogva az elsárgult falevél, és kiszabadult a gallyaktól, majd elkezdett lehullani, az úriember felé, és ahogy felette hullott néhány társával, büszkén kiáltotta: - Repülök!
...(Van egy ilyen tevelecke, hogy repülés, érdemes az avarsöprés mellett megtanulni)...
- Hull az elsárgult falevél! - jegyezte meg a gomba, majd bocskorjába bújt, és visszahúzta fonalait.
Ezzel az úriember körül megelevenedett az idő, és az idő tovább folytatódott. Ráesett az úriember kalapjára a sárga falevél, és az úriember a földnek illesztette sétapálcáját, majd tovább ment...
- Éljen! - fújta ki magát az elsárgult falevél.
Fin
Hull az elsárgult falevél
Máté Péter
1973
|
