Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/199558
|
2009-11-28
Ugyanazt érzem. Megint átélem ugyan azt a poklot. Nincsenek álmok, nincsen remény. Megint összetört, megint meghalt. Bűnös vagyok, igen bűnt követtem el ha ez történt. Azt hittem az a bizonyos érzés már sosem jöhet el. De mégis. Megint itt van és meg akar ölni. Kitépni szívem másik, még megmaradt részét. Én azt hittem ez már sosem jöhet el, abban a hitben éltem hogy ez már így marad örökké, hogy minden úgy lesz ahogy azt megálmodtam, ahogy elképzeltem. De nem. Ismét elvettek tőlem mindent. Nem tudom feldolgozni hogy egyik napról a másikra minden elmúlt. Hihetetlen hogy pontosan 2hete még a legboldogabbak voltunk és most nincs tovább. Csak azon gondolkodom mi történhetett? Elmúlt volna minden ilyen hirtelen? Az hogy lehet? Hogy lehet hogy pár napja még szeretett és most eldob magától? Mert szeretett, én tudom hogy szeretett. 10hónap..10hónap elveszett. 2év örökre odalett az életemből, de mégis a 2 legszebb évem volt. Csak nem tudom miért kell hogy mindig úgy legyen vége hogy nem értek semmit, hogy nem tudom mi miért van és miért nem kapok választ soha. Ezért nem nyugodott meg a lelkem soha és ezért nemtud megnyugodni most sem, mert nem tudom miért van mindez. Csak azt hogy folyton eszembe jut mit éltünk át, mennyi minden történt velünk ennyi idő alatt. Még látom az ablakbol ahogy sétálsz le a dombon, látom magam elött ahogy vársz rám, ahogy szállsz le a buszról és a nyakmba ugrasz. Látom a mosolyodat ahogy rám nézel és azt mondod szeretsz hogy hiányzom. Érzem az érintéseidet, érzem azt hogy fontos vagyok. Hallom ahogy csörög a telefon és beleszólsz, minden pillanatban várom hogy egy újabb üzenetet küldj, várom hogy írj, hogy láthassalak. De nem hívsz, nem írsz, nem keresel többé. Nem leszel itt velem, nem adhatok neked karácsonyra ajándékot mert megint egyedül maradtam. Elhagytál és valaki más lépett a helyembe. Valaki, aki végre eltudott tőlem venni. De én már nem akarlak látni, nem akarom azt látni mégegyszer hogy más kezét fogod, hogy mást szeretsz, nem akarom mégegyszer végignézni. De kérlek ígérd meg magadnak ott bent hogy egy kicsit még igaz az amit elmondtál, hogy amit megéltünk együtt az nem volt hazugság. Hogy te is élvezted, hogy akartál engem és légyszives ne felejts el. SOHA ne felejts el, valahol mélyen egy kicsit még tegyen boldoggá a gondolat hogy én is létezem, hogy mennyire szeretlek azt tudnod kell. Nem bírlak elfeljteni, nem bírlak nem szeretni, és nélküled már élni se nagyon. Az angyali szárnyak porrá égtek, a fentiek értem már mindent megtettek. Tiszta lelkem elsüllyed a mélybe, helyemre egy újabb angyal lép be. Vigyázz magadra Kicsi Herceg, és gondolj arra én mindig szerettelek. Jobban mint az életemet, jobban mint bármi mást. Érints meg egy másik világon át, szólíts engem egy másik lelken át. Néha álmodj velem, jussak eszedbe. Te tudsz majd olyan helyet ami ne rám emlékeztetne? én nem. Soha többé már. De én megint azt mondom, ha csak egy halvány szikra formájában is, de él bennem a remény. Mert azt ígérted, évek múlva mi még biztosan együtt leszünk. Minden ígéretedet betartottad eddig. Így lesz ez most is. A mi mesénk egy tündérmese, nem érhet így véget. Nem lehet hogy ilyen egyszerüen és fájdalmasan már-már nevetségesen búcsúzzunk el egymástol ráadásul búcsú nélkül. Nem nyugodhatok abba bele hogy így váljunk el. Nem létezik. Mert tudom, ott volt az a láng, nem hunyt ki egészen, ott volt, s ott marad mindig:az enyém s a te szívedben.......
Mindig az én minihercegem coltál és az is maradsz örökre...te voltál az első igazi szerelmem aki örök változást hozott az életembe és köszönöm hogy én is az lehettem neked.......:'(((
|
