|
Birku naplója
epresmilkacsoki [199558 AL], gazdája Birku
Ä
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/199558
|
Ä
Esküszöm nem értem. Hogy lehet az, hogy emberek, akik egykor szerették egymást, akik a másikért éltek, éveken keresztül senki nem tudta szétválasztani őket, ezek az emberek ma úgy mennek el egymás mellett hogy nem köszönnek, oda se néznek, mintha soha nem is ismerték volna egymást. Mintha mindketten ugyanazt álmodták volna csupán, de a valóságban nem történt meg semmi. De jaj..mi tudjuk csak igazán hogy megtörtént, minden igaz volt. Ezér felfoghatatlan hogy hogyan juthatnak valós igazi emberi kapcsolatok ilyen rideg süllyesztőbe. Én vagyok túl naív az élethez? Vagy ez lenne normális? Meglátjuk, beleszeretünk, harcolunk majd kimúlunk? Ez az élet rendje? Én nem akarok ebben hinni. Azt akarom elképzelni hogy nem így van. Bár már énse változtatnék a helyzeten, azt akarom hinni hogy bennem is valahol a soha ki nem múló, örök szerelem amiért annyit, de annyit harcoltam. Mindent feláldoztam érte. És én nem azért küzdöttem hogy minden elmúljon de mégis. Mégis azt látom hogy amit annyira védtem nem létezik már. Elszállt és lehetetlen visszahozni. Olyan helyen van ahol zárt, apró formában megmarad és nem csak bennem hanem benne is, a szív mélyén. Ott ahol minden halhatatlan, ahol már többé senki nem bántja. Az emlék. Emlék hogy volt valaha 2 ember akik nem ismerték a lehetetlent. Csak szembesülni ezzel, az az igazán nehéz. Mikor érzem hogy minden amiért küzdöttem meghalt. Erősködtem azért hogy elfelejtsem miért is éltem, elfelejtsem az akkori céljaimat és egyuttal önmagamat is. Néha úgy érzem sikerül, aztán mindig, mindenegyes viszontlátásnál rájövök hogy rossz utat választottam, a világ túl kicsi már nekem. Én és az emlékeim nem férünk meg egymás mellett mert kölcsönösen nyomjuk el egymást. Vagy én fojtom el vagy ők keseritik meg a pillanataimat és nincs menekvés. Ördögi kör ez.
|
Problémás tartalom jelzése
|
