|
Birku naplója
epresmilkacsoki [199558 AL], gazdája Birku
unbreak my heart
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/199558
|
unbreak my heart
Fáj megint vagy még mindig. Tudom hogy ez már csontig lerágott téma de mégsem ugyanaz. Hetek óta emésztem magamat, álmodok esténként érthetetlen dolgokat, érzem amit nem kéne, fáj ami sosem volt. Lassan 4 hónap után azt hittem elnyomhatom magamban az érzéseket, azt hittem végleg feledtem és boldog vagyok. Ehhez képest már egy jóideje nagyon szenvedek. Belül már teljesen kikészültem, nem tudok megnyugodni. Tényleg nagyon hiányzik...Folyton azt érzem hogy valami készül, hogy vár rám valami amit nemis sejthetek. Csak nem tudok rájönni hogy mi lehet az. Mert lehet hogy ez a valami nem is létezik..De mégis..Érzem, álmodom róla, reménykedem benne. Szükségem van rá. Nagyon kell nekem de talán nem úgy ahogyan eddig..Nem kell már a szerelme, nem kell hogy az legyen aki volt. Csak lenne itt mellettem. Lenne a barátom, lelki társam..Jó persze, tudom hogy ezt már próbáltuk és mindig rájöttünk hogy vagy együtt vagyunk vagy sehogy..De talán most mégis sikerülne. Nem tudok már nélküle élni..Annyira kell hogy mellettem legyen, hogy segítsen. Feledni sosem tudok de megbocsátani talán még nem késő. Nem megy az hogy ne legyen az életem része. Annyi minden történt velünk, annyi szépet átéltünk hogy lehet hogy most mégsincs semmi ami összetartana minket? Én nem akarom hogy így legyen. Hosszú idő után megint tudok sirni a hiánya miatt. Amit ennyi időn keresztül elnyomtam magamban érzelmek, most mind feltörtek és nem hagynak nyugodni. És tudom hogy amig nem beszélünk addig minden marad így. Addíg belülröl gyötör a gondolat hogy miért nem tudjuk mi soha megbeszélni a problémákat. Hogy mindig mindent lezáratlanul hagyunk és nekem ez sok. Mert egészen addig azt hiszem hogy van remény amig azt nem mondja hogy NEM. De ezt sose mondta még..Most sem..Így kéne lezárni? Feledni? Olyan szörnyű ez a teher. Csak cipelem és cipelem de nem tudom meddig kell még és hova. Erősebb vagyok mint eddig..Tényleg az vagyok mert esküszöm sosem fogja ezt rajtam senki se látni..Miatta mégegyszer már nem gyengülhetek el. Még akkor sem ha ezzel a gondolattal kelek és fekszem le, ha erre gondolok a nap minden második percében. csak mikor valaki meséli nekem hogy mennyire jó a régi szerelmével együtt lenni, az jut eszembe hogy nekem ilyen miért nem lehet?Miért nem lehet megbeszélni azt ami rossz és ugy tovább állni miért nem lehet jóban lenni? Hiszen mi együtt terveztük a jövőnket, együtt akartunk maradni és most minden olyan mintha sosem ismertük volna egymást. Nekem kell az hogy velem legyen, nem tudom elviselni hogy valaminek ami ennyire szép volt ez legyen a sorsa..Kisétál az életemböl mintha sose lett volna. Ettöl rettegek a legjobban. Még akkor is ha tudom hogy gondol rám. Hogy néha-néha eszébe jutok. Borzasztó hogy így van, hogy egyfolytában csak teszem fel a kérdéseimet és probálok rá választ keresni pedig tudom hogy az egyetlen aki ezt megtehetné az Ő maga. Nem tudom hogy eljön e az a nap amit megigért nekem a távoli jövöben de ha mellettem lesz ugyse számit. Csak jöjjön el. nem akarok ugy visszaemlékezni rá pár év mulva hogy igazábol azt se tudom mikor lett vége..:'( Senkinek nem kivánom ezt az érzést..főleg nem úgy hogy nincs senki akinek ezt elmondhatnám..NIncs itt sneki hogy ezt megértse vagy csak meg hallgassa. Te meg Hiányzol..nagyon nagyon..
Szeretlek még mindig, eddig meg is haltam volna érted, ma már nem tenném. Csalódtam benned, hittem a szavaidnak, bíztam, mindez hiába. Egyszer már megbocsátottam a hazugságaid, megbocsátottam másodszorra is, sőt megbocsátottam volna harmadszorra is, századszorra is. De te mit tettél? Faképnél hagytál, kihasználtál és eldobtál, mint egy rongyot. Ennek ellenére nem haragszom, csupán csalódottságot érzek, és ezek után szeretlek és még mindig megbocsátanék. Mi ez, ha nem egy tényleg őszinte szívből jövő szeretet, mely örökké tart?
|
Problémás tartalom jelzése
|
