Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53403
|
2004. november 13.
Ő szívembe lopta halk szavát,
Ha látom kedves mosolyát
Úgy érzem, táncol a világ,
S minden oly szép.
Ő egy újabb álom tükre tán,
A bánat borús hajnalán,
Amikor gondok törnek rám,
S köröttem minden oly sötét.
Ő jelenti mindazt, ami jó,
Miatta születik a szó
Örökös boldogság,
Hogy itt van énvelem.
Ő a dal, mit suttognak a fák,
A csend, a meghitt éjszakák,
Számomra nincsen több mint a világ,
A mindenem.
Ő, ki mindig olyan boldog és vidám,
Nekem is ad majd jókedvet talán,
Hisz el nem hagyom én Őt soha már.
Ő csak velem élvezi az életet,
Valóra válik majd a képzelet.
Bárhol is legyen, szívem rátalál.
Ő a fény a dombok oldalán,
Az élet legszebb titka tán.
Az eros, kézzel írott szó a pont után.
Ő szívembe lopta mosolyát,
S én lesem, várom a szavát.
Nélküle üres a jövő,
Számomra nincs más, csak Ő.
Ő, ki mindig olyan boldog és vidám,
Nekem is ad majd jókedvet talán,
Hisz el nem hagyom én Őt soha már.
Ő csak velem élvezi az életet,
Valóra válik majd a képzelet.
Bárhol is legyen, szívem rátalál.
Ő a fény a dombok oldalán,
Az élet legszebb titka tán.
Az eros, kézzel írott szó a pont után.
Ő szívembe lopta mosolyát,
S én lesem, várom a szavát.
Nélküle üres a jövő,
Számomra nincs más, csak Ő.
|
