Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53403
|
nem kérek sokat
A magány rabja
Csend van, itt kell lenni,
Magam vagyok, nem szól senki.
A csendben némán ballagok,
Mint akit elhagytak az angyalok.
Hallgatom a csendet,
Mint néma üzenetet,
Mint rég várt titkot,...
De sajnos magam vagyok!
Hallgatok újra, meg újra,
S mintha valamit a fülembe súgna,
egy messzirõl jött árnyék,
De rájövök, hogy ez csak játék.
A magány játszik velem,
Hívogatva húzza kezem,
De én nem, nem akarok menni,
Nem akarok egyedül lenni!
Nem akarok tovább hallgatni,
A csendben némán ballagni.
Gyertek vissza angyalok,
Már évek óta itt vagyok,
Ne hadjatok egyedül,
A csend is tõlem menekül.
Útra kelek, bárhogy is fáj,
Elindulok, valaki vár.
Megyek tovább az élet útján,
Átlépek a múlt kapuján,
Hátra hagyok jót és rosszat,
Várom a jövõ mit is hozhat,
S nem gondolok többet arra,
Ha egyedül lennék, mi volna!?
Elõre, mindig csak elõre,
Így gondolok most a jövõre,
S bátorságom soha át ne törje,
Csend és magány kemény ökle!
Sokan hiszik, szeretnek valakit, úgy érzik, más nem is létezik,
Mindazt, mi rossz, elfelejtik, magukat boldognak érzik.
Pedig csak szerelmesek.
Nem is egymásba, hanem a szerelemben hisznek, érzenek,
Erre a válasz egyértelmû, nem.
Én is hittem, szerettem, éreztem. És mi lett? Csak szenvedtem.
Érzéketlen szeretnék lenni, nem akarok többé szeretni,
Nem tudok többé szeretni…
Mély érzések, nagy vágyak, emiatt emberek halnának,
Én is ilyen voltam... vagy vagyok?!
Ettõl szabadulni nem tudok.
Megbántam minden õszinteséget, engem sokan nem értenek,
És én sem értek sokakat, mit miért tesznek, mit akarnak.
Belegondolok jó erõsen, mégis, mit vesztettem?!
Érzelmileg teljesen tönkre mentem,
A fejemet sokszor elvesztettem.
Gyûlölök bárkit is szeretni, hát van aki egyáltalán megérdemli?
Biztosan. Valaki valahol van.
Egyedül él és magányosan.
Mint én. És már elgondolkozott, az emberektõl tartózkodott.
Valószínûleg õ is szeretett, csalódott és szenvedett.
Szóval olyan mint én,
S talán még épphogy él.
Valószínû, hogy már csak van. Csak ül és csak van.
Érzelmileg nulla, meghalt. És egyszerûen nem értem,
Õ is biztosan tett, akart.
Miért kellett csalódnia mint nékem?
Megpróbálok legalább élni. Az élettel szemben védekezni,
Az érzéseket elrejteni, örökre csendben maradni.
Többé nem szeretni, valakit örökre elfelejteni.
|
