Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53403
|
most ez nem igy van de berakom
Fáj, de igaz!
Voltam már úgy, hogy már semmi jó nem történt velem,
Voltam már úgy, hogy már az is jó lett volna, ha fülembe sugja nevem,
Hogy apró, kedves szó vigaszként megvéd engem,
S csak úgy, ok nélkül boldog értem...
Nem nagy dolgot várnék, csak azt, hogy valaki szeressen,
Hogy végre ebben az én nyomorult életemben mégegyszer boldog lehessek,
Csak, hogy átölelhessem azt, ki egyszer az enyém volt,
S most már a szívem nem dobban, meghalt...
Éreztem már magam igazán magányosnak,
Éreztem már úgy, hogy nincs semmi amiért érdemes élni,
Hogy már nem foglalkozik velem senki,
Az élet is elfordult tôlem, s nincs már semmi ami itt tartana...
Hittem abban, hogy én már nem lehetek ember,
Hittem abban, hogy a szeretetem másnak már soha nem kell,
Védtem már meg mást, pedig tudtam, hogy nincs igaza,
De én is tudtam, hogy ez lesz a lelkem vigasza...
Almodtam már arról, hogy elmegyek innen örökre,
Almodtam már arról, hogy nincs ki értem könyörögne,
Csak teher vagyok az élet nehéz földjén,
Tovább lépek, úgy sem kellek már senkinek sem...
S most már azt sem tudják ki vagyok,
Nem érdekelt soha senkit igazán mi az ami engem zavar,
Nem látták azt, hogy szenvedek, azt sem tudják érzek-e valamit,
Csak lassan rájöttem, már nem jelentek senkinek semmit,
Ebben a NYOMORULT ÉLETBEN...!
|
