Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4177
|
más szemmel nézve...
"...de néha-néha,ha tükörbe nézek,hatalmas ürességet érzek,mintha kihagytam volna valami fontosat,amire már nincs időm...és a nappalok úgy telnek el,mint egy álom,minden éjszaka a reggelt várom,talán ma lesz a napja,hogy fog történni valami,amiért még érdemes élni..."
Álom
Ülök a parton,a naplementét nézem,
Egyszer csak arcodat látom a víz tükrében.
Leguggoltál mellém,megfogtad a vállam,
Gondolataidat én egyszerre kitaláltam.
Közelebb hajoltál,s fülembe súgtad
Szeretlek én téged,életem bearanyoztad.
Válaszul neked ajkadhoz közeledve
Szeretleket mondtam szádra csókot lehetve.
Hanyadt dőltünk mind a ketten a zöld fűben
Megöleltél,s hűséget fogadtál örökre.
Akkor felébredtem,s megértettem végre:
Gyönyörű volt ez az álom,de ennek már vége.
Osztrovszkij: Tudod, mi a bánat?
Ülni egy csendes szobában,
s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel, mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
sirdogálva várni, soha nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,
rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,
mással látni őt, nem vissza fordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással,
otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
imádkozni azért, hogy Ö meg nem tudja mi is az a bánat.
|
