Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje: http://teveclub.hu/naplo/4177
|
Te lány...
Következő sorokat ismét egy páratlanul kedves teveagzditól kaptam. Kilétét nem árulhatom el -sajnálom-
Te lány...
Te lány, a szemed igéző, Pillantásodra raboknak kezéről lehull a bilincs, De kik eddig szabadok voltak, most rabbá válnak, A szemed rabjaivá.
Te lány, az ajkad tűz, Csókodra jéghegyek olvadnak s lucskos vízként Terülnek lábaid elé. Élő testként hamvadnak el az égető lángban.
Te lány, édes leheleted szédítő, Te lány, gyöngy orcád, mint a Nap, Te lány, nélküled s veled egyaránt meghalok, Te lány, engedd az utóbbit, a gyönyörű halált.
Te lány, arra kérlek, halld meg halk hangom, Te lány, hatoljon kicsiny füleden át szívedig a szó. Te lány, szerelmeddel égess, égess egyre jobban, Te lány, nézz rám s ne adj rövid halált.
Te lány, meglátod, nem pazarlod hiába égető erőd, Mit pazarolni... hisz csak az vész el, ami fogyó. A másé lehet, hogy véges, de a tiéd örökké megmarad, S ha a világ elpusztulna, akkor is tovább lobogna.
Te lány, tudnod kell, hogy mit teszel s tudod is. Rám léphetsz, megtaposhatsz, újra és újra elébed állok, Felajánlom magam: üss, vágj, tépj, ölj, de ne gyűlölj. S ha már megnyugodtál, csak a szívedig emelj fel.
|