Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/12027
|
2005. március 30. - Tekintet
Most, hogy a könyves játék problémáján túl vagyok, újra csodálatos alkotásaimat kezdem felszínre hozni, minden lehetőséget megadva azon nem létező személyeknek, akiket érdekel.
Tekintet - létrehozva: 2004. 02. 11.; módosítva: 2004. 02. 13.
Tíla apró pontként álldogált egyedül a város forgatagában, a buszmegállót jelző tábla oszlopára ragasztott különféle hirdetéseket olvasgatta, egyik kezével a szemét árnyékolta a vakító nap elől, a másikkal a nyakában függő medált forgatgatta. A bonyolult mintájú ezüstmedál közepén mattnak tetsző smaragdkő volt, az egész enyhén káoszszerűnek látszott, de ha valaki egy kis fantáziával és mély átéléssel hosszan és lelkesen nézegette, lassan szinte lehetetlennek tűnt, hogy létezzen bárki, aki nem ismeri fel, hogy a minta egy szinte elevennek tetsző szemet formáz. Éles fékcsikorgás hallatszott, Tíla reflexből megfordult, és vidáman mosolyogva nézte a közeledő alakot. A lány, régóta legjobb barátnője, szinte futva közeledett a buszmegálló felé, de sietsége nem az az ideges rohanás, ami a körülöttük hullámzó emberáradatot nagyrészt jellemezte, inkább az öröm türelmes sürgetése volt. Amikor megpillantotta Tílát, felcsillant a szeme, mosolya még boldogabb lett, és most már tényleg futott feléje. Ebben a pillanatban, amikor ő észrevette Tílát és szívből megörült neki, a szemében felszikrázott a szeretet, a boldogság és az öröm, s ugyanekkor Tíla nyakában a smaragdon megcsillant a napfény.
Sietősen haladt a megálló felé, és egyáltalán nem volt kedve a volt osztálytársával beszélgetni. A fiú a nyaklánca felé nyúlt, hogy megnézze, és Tíla látta, ahogy a smaragd elsötétül, mintha a közeledő kéz árnyéka esne rá, ezért felnézett a vele szemben álló szemébe, és valami rosszindulatot érzett, tehát inkább futott a villamos után, felugrott, aztán ülőhelyet kajtatva végigment a kocsin, és leült az ablak mellé. Kibámult az ablakon, más látnivaló híján csupán a sötétedő égre, észre sem véve a szemben ülő nő elítélő tekintetét, pedig a smaragdon szürke árnyék futott át.
Ebből az idiótából már igazán elege volt, de hogy még ilyen gonosz is… Haragosan elé lépett, de az csak vigyorgott. És igaza volt. Most miért féljen a kiscsajtól? Futólag a szemébe nézett, aztán a medálra. A furcsa minta közepén sötéten, ellenszenvesen csillogott a smaragd, és olyan rosszakarat sugárzott belőle, hogy hátralépett a meglepetéstől. Tíla csak mérgesen nézett rá, maga se értette, mit is akar most, mit is tehetne most, de az csak futólag jutott az eszébe, hogy esetleg eléggé nevetséges a helyzet, ahogy megérintette a medálját, más már nem jutott eszébe, csak hogy mérges, és a csillogó kőből visszacsillant a szembenálló szemébe az összegyűjtött ellenszenves pillantások összessége, minden megvető, mérges, rosszakaratú, dühös pillantás, amit összegyűjtött, a másik hátrált két lépést, megpróbált elvigyorodni, de valahogy nem sikerült, alig tudta elfordítani a pillantását, ő se értett semmit, és Tíla se, aki csak nézett a szemébe, mérgesen, céltudatos dühvel.
Egyedül érezte magát. Csak ült az ágyon, nézett a semmibe, és magában sem érzett többet ennél a semminél, puszta fekete ürességet, és semmi értelmét nem látta semminek a világon. Hátradőlt, behunyta a szemét, és felötlött benne az a bizonyos „szeret engem egyáltalán valaki?” érzés. Tanácstalanságában automatikusan a nyakláncát kezdte el forgatni, a markába szorította, aztán belenézett a tökéletesen zöld smaragd halvány csillogásába. És látta benne visszacsillogni annak a pillantásnak az örömét, amit a legjobb barátnője vetett rá, amikor múltkor meglátta, látta azt a hálás tekintetet, amit az a lány vetett rá, akivel olyan jól elbeszélgettek a buszon, amikor csokit adott neki, látta egy másik barátjának a szemét, ahogy az ő tanácsára vár, és bízik benne, és látott még rengeteg szempárt visszacsillogni a kő csillogásán keresztül a gondolatai közt, emléknél erősebben, inkább érzésként, rengeteg olyan pillantást, ami akkor, amikor először látta, boldogsággal töltötte el, és most is megvigasztalta.
|
