Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/88362
|
2005. július 28.
Olyan gyorsan telik néha az idő. Kellemes élményből úgyis olyan kevés adatik, ráadásul még hamar el is múlnak. Nem fair. Aktuális kellemes élményem a Bromék telkén Formival és Karesszal (ő nem tevés…még…:) eltöltött 8 nap. A hangulat nagyon ott volt végig, főleg a kártyapartik alatt. Pedig a Pókerhez nem ártott volna a póker arc, és a kevesebb Formi-faktor. :) Izgalmas meccsek voltak, hiába, kell a négy ember egy jó játszmához, de 3-an se rossz.
A tűzzel is meggyűlt a bajuk a szakértőknek, sokat kellett vele küzdeni, mire hajlandó volt égni. Előszörre nem is lett tökéletes, de azért a szalonnát sikerült megsütnünk rajta. :)
Másnap (csütörtökön) bográcsos főzést szerettünk volna előadni, de sötét fellegek vetettek árnyakat terveinkre. Így abbahagytuk a készülődést, behordtuk a felaprított fát védett helyre és imádkoztunk, h essen már ezek után az eső, hamár a sötét fellegek elriasztottak minket minden szándékunktól. Végül esett is rendesen. Sőt még szombat délelőtt is úgy nézett ki, h aznap sem lesz főzőcskézés. De szerencsére kisütött a nap! A tűzet megint döcögősen sikerült csak életre kelteni, de az infós-tanoncokon nem fogott ki, annak ellenére, h Karesz, akit pusztán csak jó, a minél jobban égő tűz csiholásának szándéka vezetett, véletlenül kétszer is „megölte”. Ez a második tűz már nagyon szépen és sokáig égett. A kialvás utáni parázsállaptokról szép képek is készültek. :)
A bográcsos magyaros pörkölt nagyon fincsi lett, dicséret érdemli a szakácst! :)
Sajnos Karesz eltávozott körünkből Vasárnap hajnalban (nyugi, csak hazament :), amit Bromék szépen át is aludtak. :) Utána több volt picit a punnyadás, de hangulat azért megmaradt. Hétfő késő este (illetve kedd 1:45-kor) egy őrült ötlettől vezérelve megismételtük a délutáni, verőfényes napsütéssel tarkított sétánkat. De most Dömsöd, pontosabban Ráckeve Somlyó-szigeti üdülőkörzetének éjszakai életével volt alkalmunk megismerkedni. Elsétáltunk a du. talált stégünkhöz és megint üldögéltünk ott egy keveset. Az akkori dög meleggel ellentétben most a tök sötétben. Gyakorlatilag a félhold fényén kívül nem sok fényforrás volt az úton, egy-két nyaraló önkéntes közvilágítását leszámítva. A stégen üldögélve viszont szép látványt nyújtott pár, a folyó túlpartján épült nyaraló amolyan jelzőfénye, egy kis balatoni panorámakép feelinget kölcsönözve ezzel a környéknek. Embert nem is láttunk ez idő tájt, szúnyog viszont annál több volt. Egyik nap el is repült felettünk egy kisrepülő, ami a vérszívók kinyírására hivatott permetet terített a körzetben. Ennek hatására bő két napig csend honolt, de ekkor éjjel vhogy megint beerősítettek. Az az alattomos zümmögésük, ahogy elrepülnek a fülhöz közel…Kb. 1,5 h séta volt összesen a Duna-parton (oda- és visszaút egyben), közben sötét csend v csendes sötétség, ahogy tetszik (hm…ez vmi költöi kép lehet, de nem emlékszem a nevére, aki tudja sms…, ill. írjon :). Jó kis horrorfilmes környezet volt, de boogieman nem jött, hiába hívtuk („boogieman is coming, boogieman is coming…”. 4h-ra haza is értünk. Kis alvás után a nap további része már nem igazán nevezhető teljes értékűnek. :)
Egy szóval jó volt ez az elmúlt kb. másfél hét. Pont megjött a jó idő, erre jövünk haza Pestre. Sajna nekem muszáj is volt, mert már el kéne kezdeni az autóvezetést. Na majd holnap! :)
Olyan jó volt elszakadni a minennapok megszokott monotonitásától, kimenni (majdnem) a természetbe egy jó társasággal. Friss levegő, nuku zaj. Zene az volt, méghozzá milyen jók! Új kedvencem lett: DJ Tiesto. És rájöttem közben arra is, h a Depreszzió zenéje is milyen jó, főleg ha az együttes nevében elrejtett lelkiállapotba kerülnék.
Köszi Brom, és hálás vagyok minden, általam ismert Magyarnak is! :)
|
