Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/298180
|
Interjú velem
A LEGTEHETSÉGESEBB RAJZOS
INTERJÚ VIKY TEVÉVEL, A FEBRUÁRI TEHETSÉGKUTATÓ GYŐZTESÉVEL
A lányt, akiről most olvashatunk, nem ismertük eddig – pedig régi Tevékeny Teve már, egyike a legrégebbieknek, szinte a nagy TTK alapításának napjától velünk van. (Erről fogalmam nem volt, csak ebből a beszélgetésből derült ki számomra is.) Húgával együtt tevéznek nálunk – eddig ezt is csak onnan tudtam, hogy édesanyjukkal váltottam már néhány levelet, a két lány szerényen a háttérben maradt. Ám Timit most mindenki megismeri, hisz ő lett a legtehetségesebb rajzos a karavánban, ő nyerte meg a februári tehetségkutatót. És túl azon, hogy megismerjük, egy fontos dolgot tanulhatunk meg tőle: soha ne add fel, ha valamit el akarsz érni, küzdj meg érte!
- Mesélj, Timi, mit tudhatunk rólad?
- ****** Tímeának hívnak, 15 éves vagyok és Budapesten lakom a szüleimmel, a testvéremmel, aki most 10 éves, és a nagymamámmal.
Idén kezdtem a gimnáziumot, 9.-es vagyok, négyes-ötös tanuló. A kedvenc tantárgyaim az angol és a rajz, talán egy kicsit a biológia is, bár az az idén még nincs.
A földrajzot nem szeretem, a többi tantárgyak nem okoznak különösebb problémát.
Most főleg angolt tanulok. (heti 18 órában).
- Ez igen, akkor van tanulnivalód bőven! Emellett marad azért egy kis szabadidőd is?
- Most nagyon kevés, mivel a hétköznapjaimat angol tanulással töltöm, angol-magyar két tannyelvű gimnáziumba járok.
Ha mégis akad, általában a barátaimmal vagyok, de van, hogy csak MSN-en beszélgetünk. Természetesen rajzolni is szoktam, görkorcsolyázok is, de csak hobbi szinten. TV nézés, számítógépezés, ilyesmik, de le tud kötni egy jó könyv is.
- Akkor most a tevézésre se nagyon van időd…
- Azért egy kicsit mindig kerítek rá! Közel 1000 napja tevézek - körülbelül 980 nappal ezelőtt született meg Viky teve, akkoriban vezették be hozzánk az internetet. A Tevékeny Tevékre egy másik tevémmel akadtam rá, egy hirdetésre bukkantam az üzenőfalon, ahol jó társaságot és sok játékot kínáltak. Jól emlékszem - még csak 2 napos volt a ,,régi" karaván. Azóta itt vagyok, több mint 3 tevém koptatja a sivatag porát a TTK-val.
Viky tevémmel csak később léptem be, de vele is itt voltam már a feloszlatáskor.
Akkoriban még nem voltam olyan aktív tag, nem is játszottam annyit, mégis egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy nincs többé TTK. Viky tevét egyszer már kiléptették a karavánból, és amikor beléptem hozzá, már rögtön a főoldalon észrevettem, hogy nincs karavánom. Először azt hittem, megint kiléptettek, de amikor nem találtam sehol a karavánt, letaglózott a felismerés: nincs többé TTK! Akkor döbbentem rá, hogy ha nincs TTK, nem is igazán érdemes tevézni - pár napig nem nagyon látogattam a tevémet, nem volt szívem új karavánba belépni. 3 nap után újra rákerestem a karavánra, és nagy meglepetésemre volt találat! Azóta újra itt vagyok, és úgy örülök, hogy mégis sikerült ráakadnom újra a Tevékeny Tevékre!
Mostanában igyekszem még aktívabb lenni - már ha ezt engedik a tanulmányaim.
- Örülök, hogy a tehetségkutatóra volt módod nevezni – és annak nem kevésbé, hogy megnyerted! Egyébként számítottál rá, hogy ez lesz az eredmény?
- Már részt vettem pár hónappal ezelőtt ceruzarajz tehetségkutatón, ahol a döntő előtti fordulóban kiestem, a színes ceruzánál. Már akkor eldöntöttem, hogy ha legközelebb lesz, újra indulok, és ez alkalommal tovább eljutok! Természetesen az utolsó fordulókban, már nagyon erős volt a mezőny, de végül mégis sikerült! Reménykedtem benne, hogy így lesz, de nagyon „kettőn állt a vásár".
A verseny kezdetekor gondoltam rá, hogy megnyerem - hisz ki ne úgy indulna, hogy én most megnyerem ezt a versenyt!
Persze próbáltam „gyakorolni" rá, de nem nagyon tudtam, mire számítsak - a portrétól tartottam a legjobban, úgyhogy arra fektettem nagyobb hangsúlyt. Arra gondoltam, ha grafitceruzával elboldogulok, már talán a vízfestékkel is!
A többiek munkája nagyon tetszett, és örülök, hogy „vetélytársakra" akadtam a személyükben.
Minden egyes feladatot kihívásként kezeltem, és próbáltam a legtöbbet kihozni magamból. Készülni annyira nagyon nem tudtam az egyes fordulókra - leginkább azért, mert csak egy-egy képet volt időm elkészíteni.
Mikor nyertem, természetesen, akinek tudtam, elújságoltam a nagy hírt - sőt a családom és barátaim véleményét is kikértem néha az egyes fordulókon.
- Te tanultál rajzolni, vagy csak magadtól vagy ilyen ügyes?
- 12 éves korom óta rajzolok „hobbi szinten". Mikor láttam már, hogy érdemes lenne komolyabban foglalkozni vele, rákerestem az interneten, és rátaláltam egy velem egyidős lányra, Vircsire, akinek itt ismét szeretném megköszönni a segítségét. Jó barátok lettünk, segített edzeni a rajztudásomat, nélküle nem tudnám még most sem, hogyan néz ki egy arányos emberi arc. Természetesen a többi már csak rajtam múlt - ő segített elindulni egy úton, amit lassan majd szeretnék bejárni. Azóta is néha kikérem a véleményét - és ő mindig őszintén megmondja, mit gondol, ami sokat segít és segített a nehéz időkben.
Ezen kívül még a rajzórákon, az iskolában rajzoltam, de ott inkább csak művészettörténetet tanultunk.
Igazi versenyen még nem indultam, de szerintem majd fogok. Egyelőre nincsenek ezzel kapcsolatos terveim, talán majd később!
- És általában mik a terveid a jövődet illetően – milyennek képzeled az életedet, mondjuk 10 év múlva?
- Ez igen nehéz kérdés, ugyanis még nem választottam szakirányt, ami érdekelne - elvileg még van időm, az 5 éves gimnázium után pedig főiskolára vagy egyetemre szeretnék menni, ahol remélhetőleg megtalálom majd egy nekem tetsző szakmát.
Az informatika érdekel, és a nyelvek, meg persze a művészet, rajzolás festés.
Feltétlenül olyan munkát szeretnék majd, amit szeretek is csinálni.
Végül is, ki tudja, mit tartogat a jövő a számomra?
Esetleg a továbbtanulásnál a rajzra és művészetekre majd nagyobb hangsúlyt fektetek - most a nyelv az elsődleges célom - megtanulni angolul, és letenni a felsőfokú nyelvvizsgát.
- Van-e még valami, amit szívesen elmondanál?
- Igen, volna egy valami: sohasem szabad feladni! Ha nem sikerül elsőre, majd sikerül másodjára! Elvégre, ha én föladtam volna a múlt alkalommal, akkor most nem lehetnék itt nem igaz? ;)
Csak ennyit szerettem volna mondani, és köszönöm szépen az interjút!
- Mindig azt tartottam: ez a karaván tele van „rejtett kincsekkel”, olyan értékes kis emberkékkel, akik szerényen meghúzódnak a háttérben és talán maguk sincsenek tisztában saját értékeikkel – örülök, Timi, hogy te „előkerültél”; örülök, hogy nem adtad fel valóban, hisz úgy van, ahogy mondtad: ha akkor feladod, most nem beszélgetnénk itt – továbbra is „rejtve lennél előlünk. Szívemből mondom: személyedben igazi kincset találtunk, örülök, hogy köztünk vagy!
|
