Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/205540
|
Egy igazán rossz nap
Egész jól kezdődött a nap.... nem volt rossz.... suliban bár majdnem kaptam matekon egy egyest, ettől etekintve jó volt.... bár ma egész sokat kellett volna tanulnom, de majd holnap.... akkor úgyis csak öt órám lesz :P
Már csak a dolgozat hiányzott és igazi suli nap lett volna....
Ráadásul... jöv héten töriből tz... és nincs meg a tavalyi füzetem, pedig az utolsó vett anyaból írunk..... vicces lesz... majd ha szerencsém van le tudom fénymásolni valakiről és gyorsan megtanulni.....
Voltam ma nagyon boldog és fogtam padlót is....
Mostanság megint elfogott a halál gondolata.... kezd előjönni a halálfélemem, ami kb fél évente rámtör... bár tegnap már nagyon kijött, mára egész jól lettem... de aztán megint rosszul....
Elgondolkodtam azon, milyen igazságtalan ez az egész élet... bármikor bárki bármi miatt meghalhat.... nincs az a szilárd pont, hogy mindenki leél egy életet és akkor vége..... nincs.... valaki kevesebb, valaki több időt kap ezen a világon... és ez igazságtalan... mindenkit megillet egy teljes élet....
Persze... szép dolog a mennyország, de nem tom.... mi van ha nem létezik?? Akkor mi van?? Mi lesz azzal, aki meghalt?? Mi történik vele??
Nem tudom máshogy kifejezni magam... nem jönnek értelmes modnatok számra, csak szavak, melyek egységet próbálnak alkotni, s értelmet adni fájdalmamnak.... valahogy így hangoznak, de ez csak egy része annak, mely legbelül fájdalmam okozza.... csak írom, ami jön, ami valahonnan mélyről jön.... nem tudom mi lesz, de megpróbálom szavakba öneni azt, ami fáj nagyon:
Félek.... nem tom miért.... de félek...
És mi van, ha az van, amit mondanak?
Örök boldogság meg minden...
örök... nem szeretm ezt a szót...
félek tőle....
Istenem.... megint padlón vagyok....
mindjárt sírok... nem bírom....
egyedül vagyok... nem akarok....
Érzem, ahogy majd kiugrik a szivem....
és fáj.... nem bírom ezt már.....
Levegőt is csak nehezen tudok venni...
nem akarom ezt az egészet....
nem akarok félni!!!
Nem akarok egyedül lenni...
Ezért szeretem a sulit.. nem vagyok egyedül....
bár nem vok teljesen boldog,
de legalább nem vok egyedül....
utálok itthon lenni....
este... a sötétben.... egyedül....
mikor már mindenki lefeküdt...
én meg még órákig nem tudok...
nem hagy, kínoz ez a gondolat,
és nem nyugszik, míg álomba nem sírom magam....
Állítólag majd kinövöm....
hát remélem... mert én ezt nem bírom tovább!!!
Időről-időre egyre rosszabb és rosszabb...
ahogy vége a gyerekkoromnak,
ahogy jön az utolsó nyári szünet,
s az éretségi, majd eldőlik mi lesz velem.....
Ez az élet kicseszés...
egy örökké tartó tanuás,
véget nem érő gyötrelem,
reggeltől esit tartó dolgozás...
semmi pihenés, kis nyaralás,
csak véget nem érő barangolás....
Szeretném, ha végre vége lenne már,
ha többé nem gyötörne a halál...
Boldog akarok lenni ismét,
de ez egyre tovább tart, s sose tudom meddig?
Meddig tart még a gyötrelmem,
a kínzó gondolatok, s a kép,
mely örökkévaló boldogságot ígér?
de én csak élni akarok!!
Ezt ismerem, nem tudom, mi van ezen kívül még
Élni akarok, élvezni az ízeket,
átélni fájdalmat, s feledhetetlen boldogságot is!
Minden, mi az élethez tartozik szép,
s mindennek egyszer vége lesz...
De nem akarom ezt....
Nem akarom, hogy vége legyen...
Ha fáj, ha rossz, akkor is élet az élet,
ilyen nem lesz többé,
ezért nem akarom, hogy vége legyen...
félek... nagyon félek, azt hiszem....
nem tudom mit érzek....
de nagyon fáj itt legbelül a szívemben...
és nem tudom elmondani senkinek....
ha csak szóba jön, sírok, s nem bírom abba hagyni... végeláthatatlan fájdalom kezdődik....
ilyenkor nem kell más, csak egy szoros ölelés,
mely órákig tart, míg el nem múlik a fájdalom,
mely legbelül mar....
A fájdalom, mely emészti minden napomat,
minden szép estét tönkre tesz és álmatlan éjszakákat ad.....
Nem bírok aludni, csak forgolódom és könnyezek végeláthatalanul.....
|
