Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/205540
|
2005-12-17
Hogy basznátok meg... de nagyon.. a kva életbe.. minden kitörlődött.. fél órányi szenvedés, gépelés, az érzelmeim leírása, hogy mi bajom van, egy kva jó szöveg, amit írtam, és mindez elveszett a rosszúl működő időkorlátotok miatt!!!
Ráadásul majdnem másodjára is...
Hogy csesznétek meg.. már csak az utolsó simítások voltak.. és megsemmisült miattatok..
Minden gondom megoldódhatott volna ezzel a bejegyzéssel, de elcsesztétek.. hát nagyon köszönöm... most baszhatom az életemet továbbra is.. kösz.. rendesek vagytok..
Ha már csináltok valamit, csináljátok meg jól, hogy ne ilyen szarul működjön!!
Már megszoktam, hogy amit leírok, nem veszi figyelembe senki, elolvassák, de nem értik a lényegét, az üzenetét, hogy a verseimben leírt egyértelmü üzenetemet nem fogja fel senki, hogy hiába minden szenvedésem, nem kapom meg azt az aprócska dolgot, amit akarok.. de legalább van nyoma, hogy írtam, hogy akartam, hogy kértem, hogy vágytam.. de most.. mindez megsemmisült..
Hát tényleg nagyon köszönöm...
Megpróbálom újra leírni, de nektek hála az értelmét el fogja veszteni, mert ha a szavak csak úgy jönnek, nehéz újra felidézni őket...
Jó nap volt a tegnapi.. nagyon is jó.. de most nincs kedvem részletezni.. lényeg, hogy megint havernál voltunk és filmeztünk... de most túl szarul vagyok, hogy kedvem legyen részletezni..
Most nyomaszt engem valami, és már egy ideje...
Csak vmit el akarok mondani valakinek, de nem is tudom pontosan, hogy mit..
Hogy röviden írjam le (nektek hála, mert a teljes szöveget nem tom felidézni rendesen és jó lenne, ha most megúsznám az időkorlátot..), azt akarom, ami régen volt..
Szvl haverokkal lógni, nevetni, boldognak lenni.. nem törődni egyéb érzelmekkel, melyeknek már csak kihült nyomai látszanak, ill ez esetben érződnek..
Nem arról van szó, hogy nem azt érezném, amit eddig.. mert azt érzem, csak most valahogy jelen pillanatban nem látom értelmét az egésznek... csak gyötröm magam feleslegesen...
Azt akarom, ami régen volt, amikor még nem voltak akaratlan elvárások, melyeknek nem tesznek eleget, vágyak, melyek nem teljesülnek...
Nem akarok mást, mint haverokkal lógni, az suliban barátaimmal szórakozni, tanulni, készülni az éretségire, és felkészülni a felvételire, melytől függ az elkövetkezendő jó néhány évem és az egész életem...
Minden mást félretenni egy időre, amikor lesz időm feldolgozni azokat, amik történnek velem.
Azt akarom, ami régen volt, amikor még el tudtam fogadni, hogy nem értenek meg, hogy nem fogják fel azt, amit mondok vagy leírok verseimben és egyértelmüen közlök.. amikor még el tudtam viselni a tétlenséget és gondjaimat könnyen feledtem.
El kell fogadnunk, hogy bármit is akarunk az életben, bármire is vágyunk, azok nem teljesülnek, ha nem vagyunk képesek félretenni a gondjainkat addig, amíg nem vagyunk képesek azokat megoldani. Hisz ha nem tesszük félre őket, tönkre teszik minden napunkat, és így nem lesz erőnk vágyaink teljesítésére.
És én is ezt akarom tenni.. félretenni a gondjaimat, az éretségi és felvételi utánra, amikor már lesz egy kis szusszanásnyi időm, hogy fel tudjam fogni mindazt, ami történik, mindazt amit érzek, akarok és vágyok...
Mert jelen pillanatban nem látok mást mint álmaim romba dőlését, vágyaim kielégületlenségét és a fájdalom növekedését...
|
