Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/16310
|
2005. április 2.
"Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne mondjam el egyszer legalább,
hogy néma nevetésed mily varázs,
mint tüzes pipacs, virágzó varázs,
hogy arcod izzik tőle, mint az ég,
ha a szürke, tompa napból már elég,
s az alkony minden tündérit ígér,
mi emberszívbe s éjszakába fér.
Leírtam homlokod, melyet a gond
-sötét király- uszályával bevont,
mely alól örökké borult szemek
mint messze felhőkből tekintenek,
elérhetetlen, bármilyen közel,
a lélek lelket, jaj mikor ölel?
És elfordultam, ne lássa anyám,
hogy könny pereg szememből könny után.
Elmondtam, milyen magas a termeted,
lábujjra állva vállig érhetek,
s emlékeztem, hogy mily édes gyönyör
hozzád hajolni, s mennyire gyötör,
hogy mindig új vagy, idegen és más,
elporzó hullám, örök változás ...
nyugtalan vággyal ég felé lehelsz,
ahogy borulsz, elomlasz, felemelsz,
az ölelés vagy, élő és örök,
az első mozgás, melyből a körök
indulnak s visszatérnek szüntelen,
lelkünk egymásban sohasem pihen ...
És felriadtam-, régen hallgatok,
anyám mit gondol, jaj, kérdezni fog ...
s zavartan mondtam: anyám, a kezét
ha látnád, milyen gyöngéd, barna, szép,
- és hirtelen elállt lélegzetem,
kezed éreztem hűlő szívemen,
és elfutottam, hadd legyek magam,
egyedül tiéd és zavartalan ...
... most tudom, oly nagyon tiéd vagyok,
szivárványosak mind a nappalok,
hársillatúak mind az éjszakák,
s téged virágzanak künn mind a fák,
ezüstpárákban, álmodó hegyek,
tündéri folyók feléd lejtenek,
melyek fölé az ámult ifjú hold
aranyló arca szomjasan hajolt,
s úgy csókolja a vizeket a fény,
ahogy emlékeimben téged én."
Hajnal Anna: Tegnap anyám előtt dicsértelek
A női költők tapasztalatom szerint elég ritkák, vagy talán kevésbé ismertek. Ezt igazolta, hogy a Szeretni tehozzád szegődtem című versgyűjteményben is alig találtam női költőktől verseket. Ez a vers azonban úgy megragadott, hogy beírtam ide.
|
