Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/16310
|
2005. július 28.
Hirtelen hiányozni kezdett neki a megnyugvás, amit a nő mellett lelt meg. Hiányzott neki az is, ahogy a nő mindig a mellére húzta, hogy megnyugtassa. Így igazán el tudott lazulni, mert tudta, hogy a nő mindig ott lesz vele, akármi történik is. Amikor a szemébe nézett, újra érezte ugyanazt a vonzást. Annyi évvel ezelőtt a nő kedvessége, nagylelkűsége tetszett meg neki először, és rájött, hogy ez még mindig hat rá. Voltak persze más nők is, fiatalabbak, feszesebb testűek, de mindegyikükből hiányzott az a valami, amit csak benne talált meg. Akármi volt is az, még mindig megmozdított benne valamit. De miért érez így? Mi vonzza úgy, miért van az, hogy csak akkor érzi magát teljesnek, amikor vele van. Még mindig kívánta a nőt, habár mintha megöregedett volna mostanában, kicsit meggyötört lett. De, ha mosolygott, a szeme még mindig ragyogott. Lehetséges, hogy tulajdonképpen csodálja ezt a nőt? Nem tudta,de nem is akarta tudni. Hirtelen túl fájdalmasnak érezte, hogy ezen elmélkedjen. Átkarolta a nő vállát, finoman magához húzta, a nő pedig elhelyezkedett a karjában. A férfi szorosan tartotta, és élvezte, hogy hozzáérhet.
A nőre is nagy hatással volt a férfi. Nagyon szerette. Régen olyan álmokat dédelgetett,hogy örökre vele marad. Elmosolyodott a gondolatra. Valaha lehetségesnek tűnt, mint minden más is. Volt valami, amit szeretett volna elmondani neki, de elgondolkodott, hogy most, évekkel később elmondja-e. Lehet, hogy vele maradna, többet találkoznának, de az is lehet, hogy örökre elveszítené. Évekkel ezelőtt elmulasztotta az alkalmat. Ezt el kell fogadnia. Azt veheti csak el ettől az embertől, amit az ajánlani tud. Be kell osztani a morzsákat, amelyek neki jutnak.
Martina Cole: Alvilág című könyve nyomán
|
