Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/157160
|
2006-10-30
Hidd el hogy annyira félek én,
Nem tudom van-e még remény,
Hogy egyszer majd engem úgy szeretsz,
Ahogyan kit sosem feledsz.
Nézem ahogy alszol az ágyamon,
Ébren vagyok és álmodom,
Hogy egyszer majd végre véget ér,
Minden könnyem aludni tér.
Ha mondanám nem hinnéd el a fájdalomtól sírni kell,
Ha mondanám te csak jót nevetsz ahogy gúnyolódik az értelem,
Pedig rég tudjuk már, hogy bolond aki sír,
De sokszor a szavad a szívembe véres tőrrel ír.
Várom, hogy hulljon rám az éj,
Senki nincs csak a szél mesél,
Egy világról ami tőled szép,
Bárcsak a szívedben maradnék.
Nézném ahogy alszol a vállamon,
Hiányzol,mégis jó nagyon,
Hogy hiszem még, és érzem még
Álom, de veled lehetnék.
Ha mondanám nem hinnéd el a fájdalomtól sírni kell,
Ha mondanám te csak jót nevetsz ahogy gúnyolódik az értelem,
Pedig rég tudjuk már, hogy bolond aki sír,
De sokszor a szavad a szívembe véres tőrrel ír.
------------------------------------------
Olyan lassan telnek a percek,
amikor nem vagy velem.
Lapozom a múltat, hátha megjelensz,
kilépsz az ajtón, elindulsz az úton,
mert tudom, láthatatlan
erők vonzanak.
Várok, mit is tehetnék,
pedig szívesebben ölelnélek,
érezném arcod bársonyát,
s magamat - veled.
De nem lehet,
hiába rajzol a képzelet,
elbukik ez a nap is - nélküled.
|
