Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/157160
|
2007-02-18
Élt egyszer egy lány, ki sohasem szeretett.
Sok férfi imádta, de , mindegyik szenvedett.
A lány csak játszott velük, s az érzelmeikkel,
Mindig másért rajongott, ezt nem titkolta el.
Gúnyosan nevetett, ha mást csalódni látott.
Új érzést keresett, friss szerelemre vágyott.
A barátok váltakoztak, egyik jött, másik ment,
A lánynál, igaz szerelemre, egyikük sem lelt.
Egyszer egy szép napon, a lány sétálni indult.
Meglátott egy csinos fiút, a világ egyet fordult.
Két szép szemében nézve, elveszett a fénybe,
Szíve könnyű pihetollként,ott lebegett a térbe.
Szerelemre gyúlt a fiú iránt, az első pillanatba,
Már minden gőgöt elfeledett és csak őt akarta.
Rámosolygott kedvesen, legszebb mosolyával,
Vágyat akart kelteni a férfiban, tündéri arcával.
A fiú ránézett, de szemében nem volt csodálat,
Érezte is a lány, itt reményt, soha nem találhat.
Szíve nehéz lett, szerelme nem talált viszonzásra.
Megért az idő számára is , az első csalódásra .
Szerettelek, de Te rútul becsaptál,
Hatalmas fájdalmat okoztál!
A szívem ketté tört, a lelkem majd megszakadt,
Soha nem éreztem még ekkora kínt és fájdalmat!
Éjjelente felébredek és sírva látom magamat,
Hisz Rólad álmodtam valami borzalmasat!
Egy másik lány kezét fogtad,
S a könnyeim hevesebben potyogtak.
De rákellett jönnöm ez nem csak egy álom,
Ez a szörnyű valóság, miben vesztemet találom!
Lassan és fájón becsukom a szemem, emelem a késem,
Hisz nincs már mit vesztenem!
Volt egy szív, mi rólad álmodott.
Volt egy élet, mi érted kárhozott.
Volt egy szerelem, mi úgy égett,
De a csalódás, darabokra tépett.
Ha a mútba visszanézek, fáj még,
Hogy nincs belőle, csak egy árnyék,
Mely követi utam bármerre is járok
És igaz szerelmet, sehol sem találok.
Volt egyszer egy élet, mi már semmivé lett.
Elmúlt egy álom, már nincsenek.emlékek.
Csak egy gyűrött fénykép, tükrözi az arcod,
Egy szakadt magnószalag őrzi még a hangod.
Magányos téliestéken, mindig arra vágyom,
Hogy az eltűnt szerelem, a karjaidba zárjon.
A fénylő napsütésben egy emlékre ébredek,
A susogó kósza széllel, a távolba révedek.
Keresem és kutatom, azt a tovatűnő álmot,
Mit minden éjjel kisértetve, fájó szívvel látok.
Rágondolok az életem legszebb rejtelmére,
De visszaűz a gondolat, a sorsom kezdetére.
Oda, ahol csak szerettem és nem fájt semmi,
Az élet keserűvizéből sem kellett még merni.
Ahol az álmom, nem ért még végtelen teret,
Ahol kezem, mindig fogta a te gyengéd kezed.
a szerelem egy nagyon bonyolult dolog,
nem értheted meg, bármennyire is akarod,
kívülről a dolgok szépnek, s könnyűnek tűnnek,
pedig valójában a legnehezebb percek,
a másiknak folyton csak az igazat adni,
csak őt szeretni, s minden másról lemondani,
szenvedni folyton, rettegve s félve,
nehogy a másik ezt rajtad észre vegye,
de van ami a szerelemnél is rosszabb,
hogyha a párod egy gondolat után ott hagy,
halálos szó ez, kibírhatatlan,
hogy mekkora csalódás? elmondhatatlan,
ilyenkor jövünk rá, hogy hiányzik,
még az a sok rossz is boldogsággá válik,
ezért jól gondold meg, hogy érdemes-e szerelmesnek lenni,
mert a végén úgyis csalódás fog érni!
SZERETLEK!!! Hogy mondjam el neked?
Hisz szóval nem tehetem, szívvel nem lehet.
Elveszíteni valakit, te tudod mennyire fáj?
A szívem szakad bele, hogy nem vagy már.
Rád nézek, látok a szemedben egy csillogást,
De ha te is szeretnél, ugye elmondanád?
Nem hagynád ugye hogy fájjon,
Ha látnád mennyire fáj?
Hidd el, ha tehetném,
Az időt hozzánk visszapörgetném,
Átölelnél, hogy ne tudjam,
Ez valaha megtörtént.
Hisz úgy szeretlek, mint még soha, senki mást,
Mondd mit tegyek még, hogy lásd:
NEKEM NEM KELL MÁR MÁS!!!
Álmatlan éjszakákon csak ő jár az eszembe,
Rágondolok s könny szökik a szemembe.
Felidézem a múlt boldog perceit,
Elfeledem a fájó szavak jelentéseit.
De még mindig érzem a lángot,
Mely szivemben ég s őhozzá láncol.
Te voltál az,ki megtanitott szeretni,
Édes mosolyod már el nem tudom feledni.
Ha találkozunk,már könnyes szemmel nézek szemébe,
Mert ő a mindenem,életem egyetlen szerelme.
De oly hirtelen megváltozott minden,
Elmúlt a nyár,az ősz,s hűvös tél lett.
Vége lett a mi közös mesénknek.
S hogy miért?Oly fájó a felelet.
A szivében összekavarodtak az érzelmek.
Elfeledni a másik lányt igazán még nem tudta,
De szerelmünket is magában hordozta.
Majd elment tőlem,de nem hagyott el teljesen,
Mert együtt még mindig van részünk boldog percekben.
Bár nem értem,hogy most mi van igazán köztünk,
Csak egy álmom van,hogy a jövőben együtt legyünk.
|
