Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/157160
|
2007-02-13
"Pedig a szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket. És megvált."
"Minden most kezdődik el,
ahogy dobban a szíved.
Minden most kezdődik el,
ahogy hinni se mered.
Nem ringatlak már soká,
nem ringathatsz már soká.
Meneküljünk máshová,
az ég fölé, a föld alá.
Minden most kezdődik el,
aztán úgyis menni kell,
elfordul rólunk a Fény,
aztán nincsen több remény..."
Gyűlölök és szeretek. S hogy mért teszem? Én se tudom, hidd. Bennem - történik, s kínja keresztre feszít.
„A legjobb dolog, amit megtanulhatsz, hogy szeress, és hogy
viszontszeressenek.”
"Szeme olyan, mint egy étcsokoládé. Fényesre olvad, ahogy vágyakozik."
"Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!"
|
