Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/47630
|
Megöltük a fényt
1. Te voltál a minden
Sokan mondják, akkor írok csak, ha fáj...
Hát most olyat fogok, amilyet még nem láttál,
Nem érdekel már semmilyen szabály,
Most már semmi sem muszáj.
Búcsúcsókot lopott a száj
Lélekben teljesen kiürültem,
Szétszakadtam sírva már.
Szeretem, tudtam, elvesztem.
Nekem nincs gyógyír,
Nincsen jó szó,
Nincs semmi,
Már minden hiába való.
A titok örökre bennem marad,
Mi voltál nekem fél év alatt.
2. Vonaton és alatta
Indul a vonat,
Arra fel vagy
Alá ugorjak?
Megy a gép,
Táncol sok fogaskerék,
Oh milyen szép...
Sírok és könyöklök,
Néztek és röhögtök.
Kő zörög sínek közt!
Visz a vonat, de merre?
Egy jobb helyre?
Vagy a semmibe?
A képek, mint szilánkok
Széthullnak, már nem látok,
Össze már nem raktok.
Csikorognak a fékek,
Véget érhet az élet,
De már nem félek.
Becsukom a szemem,
Közelít a hang, érzem
A sínek közt mélyen.
3. Reggel az üres szoba
Felkelsz, érzed valami megváltozott,
Könnyet, álmot szemedből kitörölsz,
Csendben oda lépsz az ablakhoz,
A súly leránt, te bele törődsz.
Talán most rosszabb, mint tegnap,
Akkor még fogódzkodott adott,
Illúziót, hogy álom ez a pillanat,
De mára minden realizálodot.
Csak egy karkötőt és papírt
Szorítasz, nem mintha jobb lenne,
A kis mackó az ágyon sikít,
S a fénykép lángol, istenem, ne!
Átjárja az üres szobádat,
Benne minden rá emlékeztet,
Minden apró kis mozdulat
Amibe megtalálod szerelmedet.
Fátyolos szempár, betemet a sötét
A másik feled volt és most eltűnt,
Hallod és érzed; "valami véget ért",
Mondd ki; megöltük végleg fényünk.
Nincs tovább, ez lenne a vége?
Kiszakad belőle vele egy darab.
Nem tud írni semmit se,
Csak fekszik könnyei alatt.
4. Búcsú Anditól
Remélem, nélkülem boldog leszel,
Belőlem csak a szépre emlékszel,
Mert én emlékezni fogok rád,
Nekem már csak ez marad.
Megfagyva
Összetörtem ezer darabra
Fáj, nagyon fáj ez a vég,
A máglyám már lobogva ég.
Sírass meg és felejtsd el nevemet,
Ne éld át többé május huszonegyet.
Győr - Szigetszentmiklós
2007.05.21-22.
|
