|
Atus naplója
Tejbetök [47630 AL], gazdája Atus
Fagyhalál
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/47630
|
Fagyhalál
Fagyhalál
Állok a jeges pusztán... télen
Egyedül a végtelen, hideg messzeségben
Amerre nézek mindenhol fagy
A hideg a csontomba mar, az erőm lassan elhagy...
Elindulok hát a szűz havon
A ropogó havat halkan hallom
Egy sokkal hangosabb hang él a fejemben
a könycsepp megfagy a tenyeremen
Lelkem üres és sötét mint egy fagyos terem
itt számomra már virág sohasem terem
a fény nem jut be, a terem ablaka befagyott
ami eddig voltam az mind... elhagyott
Hírtelen az egyik ajtó kivágodik
és várom hogy a fény az ajtón át beáramlik
de helyette hüvös szél tombol ide bent
a szél egy hangot hordoz, "várlak téged ide lent"...
Egyszer eljő a pont mikor mindennek vége
hiszen nincsen már életemnek értelme
nincs több napkelte, nincs több napnyugta
nincs már napon, a fényt valaki ellopta
A fagyos éjszakába nem látni csak halált
Ám engem a halál még meg nem talált
újabb hang a ködből hozzám szól
emlékszem, hogy ki ő tudom jól
"De hát te annyira várod a véged?
Nekünk fontos vagy hát nem érted?
Ne menj el, hiányoznál nekünk
emlékezz rá, mit együtt megértünk"
Én emlékszek mindenre
talán sokkal többre mint kellene
felejteni nem tudok
csak a halálra gondolok
Nem vezet a lét régi édes íze
A jégből sose lesz tenger tiszta vize
Csak zuhanok hideg van és fázok
az élet így számomra már csak egy átok
Hát fekszem a pusztába
a jéghideg éjszakába
a fagyhalál megszabadít
mielőtt a fájdalom szétszakít
Atus 2004.09.20 Budapest
|
Problémás tartalom jelzése
|
