Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/198923
|
2008-02-21
Azt hittem, jót tesz nekem a magány a nagy felfordulás után. Hogy pihenni fogok.De újra előjöttek a gondolataim. És megfertőztem velük mindent. A levegőt, amit belélegeztem. A tárgyakat, amiket használtam.
A ruhákat, amik hozzám értek. És az embereket, akik felhívtak telefonon. Mint valami vírus egyre terjedt szét. És ahogyan sötétedett, egyre jobban kezdett velük tele lenni a szoba. Felkapcsoltam a világítást és írni kezdtem, hogy megszabaduljak tőlük.
Ebben a városban ahol élünk, minden lámpa mozgásérzékelős az utca mentén. A bevásárlóközpontok fotocellás ajtói is hasonlóképpen működnek. Sőt! A hajszárító is magától kikapcsol, ha érzi, hogy túlforrósodott.
Csak az emberek nem érzik egymást. Elbeszélnek egymás mellett, senkit sem érdekel, hogy mi van a másikkal. Mindenki magáról beszél. Nem érezzük, mire vágyik a másik és ez több konfliktust, okoz, mint egy 24 órás áramszünet csúcsforgalomban.
Siker, pénz
Itt ahol mindig szól a zene, éjjel-nappal nyitva vannak a boltok, és mindenki elérhető állapotban van, itt fordul elő legtöbbször, hogy valaki mondani próbál valamit és a válasz csak ennyi: „Tessék? Nem figyeltem.”
Mindenki keresi önmagát, a nagy Ő-t, a boldogságot, a sikert, a pénzt. Mindenki új életet kezd, mindenkinek céljai vannak, ambíciói. De egészséges gondolatok és kreatív ötletek sehol. Mindenki nagyon modern szeretne lenni, beilleszkedni a többi nagyon modern ember közé. Eltűnik a nemes egyszerűség. Az, ami igazán szemet gyönyörködető lenne.
Megfelelés
És ha véletlenül mégiscsak akadna valaki, aki szerény, kedves és becsületes-és nem rendelkezik a fent leírt státusszimbólumokkal- akkor azt életképtelennek, furcsának és szerencsétlennek érzi magát, mert a környezete ezt érzékelteti vele.. És itt kezdődik a baj. A megfelelési vággyal.
Meg lehet felelni sok mindennek. Egy társaság, egy munkahely, egy férfi vagy akár a társadalom elvárásainak. De minél jobban akarjuk annál nagyobb lesz a nyomás. Mert bizony súlya van. Nemcsak súlya, következménye is. A felületes társalgásoknak, a rosszul megválasztott barátoknak, a felesleges vásárlásnak, a pletykáknak, a becsvágyból hozott döntéseknek, az érdekből létrejött kapcsolatoknak, és a valódi érzések hiányának.
Valahol még égnek a lámpák, van ahol már nem. Van, ahol egészen vakítanak. Elvakítják az emberi szemeket, hogy ne lássák meg egymást, hogy ne lássák egymás szemeit és egymás szemében a saját hibáikat.
|
