Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/198923
|
2010-10-10
Két Ember két érzés ... valyon melyik lesz erősebb...... Mindkettőre találtam egy dalt!
Harcolnak bennem az érzések, de hamarosan az egyiknek végső csatát kell nyernie.
.. " fogy az idő bezár egy ajtó..."
1.
"Hozzád, mint egy mágnes vonzott annyi új érzés.
Ami volt, sose múlt, de te mégse hiszed, hogy jön majd még
Unalom vagy a gond,
Ami játékokba űz.
Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
Mert ugye tudod, jobb lesz, mint magadban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
Hagyd egy darabban,
jobb egy darabban.
Színpad az egész, bárhova mész,
Amíg élsz, egy érzés hajt.
Olyan szép, amíg hisszük a végét
átírhatjuk majd.
De a fal nem akar
Soha köddé válni köztünk.
Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
Mert ugye tudod, jobb lesz, mint magadban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
Hisz az a jó, ha két szív egyre dobban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
És lehet, hogy egyszer-kétszer a színlap nem túl jó,
De tudod, a „viszlát” köztünk mégsem jó végszó."
2./
"Én fogtam kezed,
amíg bírtam veled,
tudom beteges tánc,
a kezemen lánc.
A földhöz kötve börtönödben untam már,tudhatnád.
Én ordítok mindig,
tudtad nem bírom egy helyben, szívem úgy
száll.
Ha nekem is jár egy cseppnyi mámor, egy percnyi száguldás.
Amikor az érzés hív, amikor a vágy szólít, tudom azt:kérdés nincs többé már.
Elég volt, hogy folyton vádolsz, feldúlt szívem nem rád vár, hát felejts el, majd mással játszol, késő most meg bánd.
Elég volt, már nem kell átkozz, rejtsen el a távolság.
Én leléptem, már másra vágyom, bár úgy fáj.
Untam, feledem a múltam, menekülök, máshol vár, ki mosolyog rám.
Ki bízik bennem minden percben bárhol jár ájájáj...
Már átlátok,
átlátszóan álcázod,
tudd meg, hogy sose versz át, a szereped gáz.
Térj magadhoz,
én úgysem várok rád!
Amikor az érzés hív,
amikor a vágy szólít,
tudom azt:kérdés nincs többé már.
Elég volt, hogy folyton vádolsz,
feldúlt szívem nem rád vár.
Hát felejts el,
majd mással játszol,
késő most meg bánd.
Elég volt, már nem kell átkozz.
Rejtsen el a távolság.
Én leléptem,
már másra vágyom,
bárhogy fáj.
Egy álom, mi úgy tört szerte szét,
mint poharam a falhoz csapva száz darabra.
Többnek hittem én.
De jobb így, ha most kell itt a vég,
Majd jön egy új,
ki csak rám vár,
kit nekem szánt az ég!
Elég volt, hogy folyton vádolsz,
feldúlt szívem nem rád vár.
Hát felejts el,
majd mással játszol,
késő most meg bánd.
Elég volt, már nem kell átkozz.
Rejtsen el a távolság.
Én leléptem,
már másra vágyom,
bár úgy fáj. "
|
