Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

abrosz naplója


Abrosz Tisztakosz [176609 AL], gazdája abrosz
Robotok támadása

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/176609
Robotok támadása

2008-03-21

-Az iskolában-
Reggel 8 óra, kezdődik a tanítás. Miután Gergővel, Viktorral Boldival és Atival megbeszéltük a 3D chates élményeinket, rettegve vártuk Arankát bejönni.
Ám nem jött be. Persze ezt örömködve tapasztaltuk, és az óra első 10 percén elvoltunk.
Ekkor viszont bejött, egy TV volt a kezében és 3 felfegyverkezett katona. (Ők mellette voltak, nem a kezében xD)
Mindenki csodálkozott. A TV-t bekapcsolták, és mintha egy film ment volna benne: Robot hadseregek leigázzák Budapestet, és végigsöpörnek a városon.
De kemééény!-visszhangzott a terem a boldog gyerekektől. Mit sem sejtették, hogy ez a valóság.
Aranka és a 3 katona felvilágosították az osztályt a helyzetről. (Ezt senki se értse félre)
Adták ki a parancsot, hogy mindenkit biztonságos helyre kell vinni, mert a robotok hamarosan ideérnek, és nem tudják őket feltartóztatni.

Sorra jöttek az ötletek, míg mondtam hogy a házunk előtt van egy laktanya, ott biztos vannak bunkerek meg föld alatti járatok. A katonák is azt tanácsolták, hogy mennyen oda az osztály, majd ők elkísérnek.

-Laktanyában-
Tényleg találtunk föld alatti bunkereket. Lementünk.
Mindenki kibeszélte a témát, hogy nem csak álmodik-e.
A 3 katona kint őrködött. Ekkor a lenti TV mondta a hírt, a robotok elérték Szolnokot. Aranka kiment, hogy közölje ezt a katonákkal.
Mi odabent néztük a TV-t, és lövéseket allottunk odakintről. Mindenki próbált nyugtatni mindenkit, hogy csak gyakorolnak a katonák. Nem így volt.

-Bunker körül-
A robothadsereg megérkezett.
Robot elemzése: 190 cm magas, tömör acél. Modern fegyverzet, lézerpuska, aknavető, lézeres szemüveg, láthatatlansági fegyver, lövésvisszaverő enegiapajzs, gyorsaság.

A katonák megláttak kb. egy 20 fős robothadsereget, akik tüzelni kezdtek a lézereikkel rájuk. A 3 katona fedezékbe ugrott. Aranka ekkor ért ki, és egy lézerlövedék eltalálta. Rövid időn belül elvérzett.
A 3 katona is tüzet nyitott a robotokra, szintúgy lézerfegyverekkel. Az egyik mondta, hogy lejön értünk, és az alagútrendszerben vezet majd minket.
Elindult felénk.
Az egyik, még harcban álló katona lelőtt egyszerre 2 robotot is, ránézett a másikra, aki mosolygott, hogy ügyes volt a barátja. Ám a mosoly nem tartott sokáig. Mögételeportált egy robot, és hátbalőtte a lézerrel. A katona azonnal meghalt.
A társa meghökkent, majd a barátját megölő robotra szegezte a fegyverét. A robot nem habozottt, lézerszemével lőtt. A katona épphogy elugrott, egy másik robot előtt találta magát. A robot leütötte. Az egyik kezéből előjött egy acélkard, és a földön fekvő katonát ledöfte vele.
A megmaradt robotok felénk jöttek az alagútrendszerbe.

-Lent-
A katona megérkezett, nem jó hírekkel.
Mondta, hogy nincs idő, futnunk kell az alagútban. Olyan volt mint valami sötét labirintus. Néhol egy-egy lámpa világított, úgy ahogy.
Mindenki elkezdett futni. A katona jött mögöttünk, és hátrafelé nézett.
Meglátta az első robotot, aki tüzelni készült.
A katona mondta: hasra!
Mindeki a földre ugrott, kivéve Cs. Csengét, Dávidot és R. Bencét, mert ők mp3-at halgattak, így nem hallották mit mond a katona. El is találta őket a lézerlövedék. Mind 3-an kettészálltak. A katona a földről egy jól irányzott lövést adott le a robotra. Neki meg se kottyant, és tovább tüzelt ránk. Mit tehettünk volna, futottunk tovább.
A katona önfeláldozóan mondta, hogy feltartom őt, rohanjatok!
Nem mellesleg a robot tudott repülni is. Felszállt, és jött volna utánnunk, de a katona egy lasszóval elkapta a lábát, és visszarántotta. A robot nekivágódott a falnak. A katona elkezdte lőni a fegyverével. A robot sem tétovázott, a lézerszemével lőtt egyet. A katona lebukott, ám mögötte a falat kilőtte a robot. A katonára rádőlt az egész fal. Meghalt.

Az osztály futás közben azon tanakodott, hogy mit akarnak a robotok. Míg az út végéhez nem értünk, ahol volt egy elágazás.

Eközben a többi robot a leomlott falnál volt. Ez nagyon erős fal, még romokban is. Nem tudtak áttörni rajta. Megállapították, hogy sok idő kell míg áttörik. Hozzálláttak.

Mindenki eldöntötte merre megy, hátha nem arra megy a robot.
Én, Ati, Boldi, Ricsi, Andris, Gergő, Viktor, Ádám, G.Dorottya, Nedda, Hegedűs, Adrienn balra mentünk, a többiek jobbra.
A robot elérte az elágazást. Jobbra ment. Hamar megtalálta a többieket. Mi a másik alagútból hallottuk a lézer hangjait. A jobb oldali alagútban mindenki meghalt.

Az utunk egy szobához vezetett. A szobában fegyvereket találtunk minden mennyiségben.
Kiskéseket, kardokat, kispisztolyokat, shotgunokat, gépfegyvereket stb.
Mindenki magához vett néhányat.
G. Dorottya a combjához akarta kötni a kést ( a Tomb Raiderből vette) de nem sikerült. Viktor segítőkészen ment oda hozzá. Az eddigi életéről beszélt Dorottyának (hogy milyen magányos stb.) miközben kötötte át a kést. Dorottya megköszönte, és otthagyta Viktort. Nos, ez is rövid életű kapcsolat volt. xD

Én egy kispisztolyt és egy kést vettem magamhoz. Ati egy gépfegyvert. a lányok nem vettek magukhoz semmit Dorottya kivételével. Azt mondták, hogy majd mi megvédjük őket.
Mindenki más kispisztolyokat meg késeket.
Egyszer csak robbanásokat hallottunk. Rengett a szoba. Megláttun ka szoba végében egy ajtót. Elkezdett felülről zuhanni a plafon darabokban. Mindenki rohant az ajtó felé. Egy leeső plafondarab agyoncsapta Adriennt. Egy másik ráesett Dorottyára, aki az előtte futó Viktorhoz szólt: Segíts! Már segítettem, de te nem! Rohaggyámeg! És továbbfutott.
Adrienn meg Dorottya meghalt.

Túlélők: Én, Boldi, Viktor, Ati, Gergő, Ricsi, Nedda, Andris, Ádám, Nedda, Hegedűs.

Újabb elágazó folyosóknál találtuk magunkat. Nem akartunk szétszóródni, mondván így nagyobb esélyünk van. Találtunk egy régi lift szerű valamit. csak 3-an fértünk volna be, így továbbáltunk.
Ám Hegedűs és Gergő nem törődött velünk, csak magukkal. Így hát beszálltak a liftbe. Mi ezen csodálkoztunk, és le buziztuk őket.

-Liftben-
Hegedűs és Gergő már kezdtek megnyugodni, mikor kinyílt az ajtó. Hegedűs kilépett, és rögtön oldalról egy lövés érte. 10m-re elvágódott, és végigcsúszott a földön. Gergő ijjedten nyomkodta a lift gombját, de nem indult a lift.
Egy robot nézett be a liftba. Gergő gyors volt, azonnal pofánlőtte volna a kispisztollyal. Egy baj volt csak. Elfelejtette megtölten. Lőtt lőtt, de semmi. Annyira megijjedt, hogy leguggolt. A robot még nézte egy kicsit, aztán egy lövéssel kinyírta.
Hegedűs felé fordult, aki már kezdte összeszedni magát. Bár súlyosan megsérült, és nem tudott felállni, a robotra szegezte a pisztolyát, és lőni kezdett. A robot meghátrált, de aztán Sértetlenül, a golyózáporral mit sem törődve ballagott Hegedűs felé. Hegedűsnek kifogyott a lőszere. Mit volt mit tenni, hozzávágta a robothoz. Ku*va nagy szerencséje volt: Pont ott találta el a robotot, ahol az áramkörei összefutnak: a fejénél egy bizonyos pontnál. A robot leállt, és hátraesett.
Hegedűs elmosolyodott. Túléltem!-mondta, és nagy nehezen feltápászkodott. Hátra fordult, de nem volt kellemes amit látott. Egy robot állt vele szemben. Pofonszerűen lendítette jobb kezét. Hegedűst pofáb b@szta és 25 m-re repült. Mikor megütötte, akkor kitört a nyaka.
Gergő és Hegedűs meghalt.

Eközben mi siettünk tovább.
Neddának kibicsaklott a bokája. (Mért ne, hisz lány..?)
Viktor ismét segítőkészen odasietett. Mondta, hogy segít neki jönni, kapaszkodjon a vállába. Így mentünk tovább. Nedda és Viktor egy kicsit lemaradtak. A köztünk lévő távolság pont elég volt. Egy robot áttörte azt a falat, ami közöttünk volt, így kettészakadtunk. Már ami a sort illette. Egyik felén mi, a másikon Viktor meg Nedda. A robot érthetően feléjük fordult.
Viktornak volt fegyvere. Elkezdett a robotra tüzelni, de a robot lövésvisszaverő pajzsot vont maga köré, és visszapattant Viktorékra. Viktor bátran beledobta a sérült Neddát a visszapattanó golyózáporba, pajzsként használva.
Mi közben futottunk.
Nedda meghalt. A robot rárepült Viktorra, és kiverte a kezéből a pisztolyt. Egy kézzel elkezdte fojtogatni, és a magasba emelte. Viktor elővette a kését, és hasba döfte vele a robotot. Kiszabadult. Épphogy kezdte venni a levegőt, a robot egy jobb rúgással átrúgta az acél falon. Nem kell mondani, hogy Viktor meghalt. Meg Nedda is.

Túlélők: Én, Ricsi, Ati, Andris, Ádám, Boldi.

Ádám futott leghátul, érthetően. De mivel a barátunk, nem hagytuk cserben, és vele egy tempóban futottunk.
Persze Boldi Ádámmal mit sem törődve rohant előre. Már annyira lehagyott bennünket, hogy nem is láttuk.
Így azt sem láttuk ahogy egy robot felnyársalta a semmiből.
Mikor odaértünk, és megláttuk Boldi hulláját, ordítva futottunk tovább. Még Ádám is. A láthatatlansági fegyverét bevetve, a robot közénk vetette magát, és elkapta Ricsit. Ekkor elmúlt a láthatatlansága. Mindenki futott tovább. A robot Ricsit odébbtobta, úgy, hogy Ricsi elejtette a pisztolyát. Futott volna érte, de a robot hátbalőtte. Ricsi vagy 12métert repült, és meghalt.

Kiértünk az alagútból. Csapdába estünk: 10 robot várt minket a kijáratnál. Andris megpillantott egy ajtót, és szólt nekünk. Mindenki odafutott. Ádám is önfeláldozó volt. Feltartom őket, menjetek.
Mi elleneztük a döntését, de azt mondta, hogy futásnál úgy is a hátrány lenne. És elkezdte lőni a robotokat. Mi -nem találjátok ki- futottunk tovább.
Ádám egy darabig bírta, de egy lézerlövedél eltalálta, és lecsapta a jobb kezét. Elvérzett.

Mi maradtunk: Én, Ati, Andris.
Ádám le tudott győzni 2 robotot, de még mindig maradtak 8-an. Utánnunk eredtek, és lőttek minket hátulról. Egyik se talált el minket, a falat lövöldözték.
Mi persze visszalőttünk. Ati a gépfegyverével leszedett szintén kettőt, Én meg Andris közös erővel egyet. Maradt még öt.
Nem gondoltuk, hogy azért lövik a falat, mert csaptába akarnak csalni minket. Pedig így volt. az alagút végén már nem volt ajtó. Csak egy nagy fal.
Megálltunk. Az üldöző robotok is. Egymásra néztünk.
A robotok letették a fegyvereiket, és meghajoltak előttünk. Mintha elismertek volna bennünket. Mi nem haboztunk. Tudtuk, hogy a robotokat nem tudtuk volna megsebezni, így a letett fegyvereikre lőttünk. Sikerült is őket megsemmisíteni. A robotok felhergültek, és nekünkrontottak. Andrist egy robot a falnak taszította. Ati odarohant, hogy segítsen, és közelről szemközt lőtte a robotot vagy 20-szor. A robot kiterült. Én is lőttem az egyik robotot. Nekemjött, és a földre lökött. Felülről ugrott volna rám, de a késemet otthagyva állva, elugrottam. A robot egyenesen beleugrott a késbe, és elavult.
3 maradt.
Én meg Andris serényenlőttük az egyiket, aki egyre jobban hátrált. Attila kettő ellen harcolt.
Kifogyott a lőszere. Az egyik robot nekitámadott. Jobb egyenessel Atit a mögötte lévő falnak ütötte. Aztán nekiugrott volna, de Ati a töltény nélküli gépfegyverével leütötte, majd a földön fekvő robotba szúrta a kését. Ám ez sem volot ilyen egyszerű. A robot áramkörei mágneses erőteret hoztak létre. Ati késének a fogólya mágneses volt, így nem tudta elvenni onnan. Jött a másik robot. Kinyújtotta a jobb kezét, és karddá változott. Ati felé közeledett.
Közben én meg Andris legyűrtük a robotot, és Ati segítségére siettünk. A robot elébe mentünk, és rászegeztük a fegyverünket. Lőttünk volna, de nekünk is kifogyott a lőszer. Hát mit tehettünk volna, hozzáb@sztuk. Mi nem voltunk olyan szerencsések, mint Hegedűs, nem hátrált a robot. Ati bátor volt. Mondta, hogy adjuk oda neki az egyik késünket. Kérdeztük, hogy miért, de ő csak azt mondta, hogy siessünk. Andris odaadta neki. Egy pillanatig még gondolkozott, aztán levágta az odaragadt kezét, hogy elszabaduljon, majd mind egy mind egy alapon nekirontott a robotnak, és mondta, hogy futás kifelé. Mi elkezdtünk futni.
Ati kezdett rosszul lenni, mert sok vért vesztett már. De célba vette a robotot, és a késsel belevágott egyet. A robotnak egy nem kottyant meg. Lendített egyet a késes kezén, és Atit kettévágta.

Andrissal futottunk ahogy csak tudtunk. De előttünk ismét egy fal volt. Ezűttal a fal másik oldaláról egy robot átlőtte. Az egyik faldarab nekem vágódott, és leterített.A robot megjött, és nekiugrott Andrisnak. Andris megpróbálta megszúrni, de a robot nem hagyta, és elkapta a kezét. Egy rántással eltörte, és odébbütötte Andrist.
Én hátbatámadtam a robotot, és megvágtam.
A robot elővette a fegyverét, és lézerezni kezdett ránk. Beugrottunk egy kidőlt fal mögé, ami védelmet nyújtott.
Telt múlt az idő, és egyre több robot jött. Már közel 50-en voltak körülöttünk, de érdekes módon egyikük sem lőtt. Csak megálltak körülöttünk. Letették fegyvereiket, majd egyszerre mindannyian ránkvetődtek. 2 perc múlva elhagyták a laktanyát.

Az arra érkező segítség (katonák) már csak a holttesteket találták meg.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat