Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/87404
|
2006-11-01 A gyertya lángja üzen
A Mindenszentek azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, a halottak napjának ünnepi elõestéje, így e két nap összekapcsolódik. Az ünnep kezdete a IV. századba nyúlik vissza. Nyugaton 609-ben tûnt föl elõször, nemcsak vértanúkat, hanem valóban minden szentet november 1-jén Írhonban és Angliában kezdtek ünnepelni a 700-as években. A hozzátartozók „temetõjárása” már októberben megkezdõdik.
A sírokat az elmúlás virágaival díszítik. Mindenszentek estéjén az elõdök sírjánál összegyûlnek a rokonok, és a halottak üdvéért imádkoznak. Ilyenkor a néma könnyektõl a hangos zokogásig utat törhet magának az emlékezés, a fájdalom. Sötétedésre a temetõ gyertyák és mécsesek fényáradatában úszik. Meghatottság, tisztelet hatja át a lelkeket.
Halottak Napja Sz. Odiló, clunyi apáttól (962-1048) ered, s rendelete (998) nyomán, máig fönnmaradt. Az ünnepet a 14. század elejétõl Róma is átvette.
A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért régen számukra is megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Egyes vidékeken a temetõbe vitték, s a sírokra helyeztek belõle, a maradékot pedig a koldusoknak adták. Szeged környékén „mindönszentek kalácsa”, „kóduskalács” néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek. Székely népszokás szerint cipót sütöttek, amelynek Isten lepénye vagy halottak lepénye volt a neve. Ezt kiosztották a templom elõtt gyülekezõ szegények között. Több népi hiedelem kapcsolódik az ünnephez. Többfelé úgy tartották, hogy Mindenszentek és Halottak Napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, s ha a harang szól, hazalátogatnak. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.
Az ünnep hetében nem volt szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni, mert mindez bajt hozhatott a ház népére.
Halloween az egyik legrégibb ünnep. Mai formája több kultúra keveredésével alakult ki. Évszázadokkal ezelõtt a kelták a természetet magasztalták, és sok istent imádtak, de a Napisten volt a legfontosabb, aki a munkát és pihenést jelképezte. A kelta újévet november 1-én ünnepelték, mely a nap-szezon végét, a sötétség és hideg kezdetét jelezte.
Október 31-én, miután a termést betakarították és a hosszú télre elraktározták, megkezdõdött az ünnepség. A kelta papok a szent tölgyfák alatt új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, és tûz körüli táncot lejtettek. Amikor eljött a reggel, a papok minden családnak parazsat adtak, hogy új tüzeket gyújthassanak. Ezek a tüzek tartják melegen az otthonokat, és ûzik ki a gonosz szellemeket.
November elsején az emberek állatbõrökbõl és állatfejekbõl készült kosztümökbe öltöztek, és a Napisten, Samhain tiszteletére 3 napos fesztivált tartottak. Ez a fesztivál volt az elsõ Halloween.
|
