Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Vica naplója


camelgirl [198897 AL], gazdája Vica
Néha komolynak is kell lenni :)

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/198897
Néha komolynak is kell lenni :)

"Jobban szeretem ha mindenki utál, mintha színészkednem kell bárki szeretetéért."Shakespeare

"Messze távol tőled szomorú az élet. Hiányzol, és látni szeretnélek!"

"Akit feledni akarunk, mindig arra gondolunk."

"Átvágnak bánatodon, és otthagynak mozdulatlanul... ócska emléktárgyak között."

"Síromnál sírva megne állj... Nem vagyok ott... Nincs is halál..."

"A világnak fogai vannak, és beléd marhat, amikor csak akar."

"Aki álmodozik, az nem él, s nem is tud élni, mert fantáziájában kiéli magát."

"Amennyire én látom, ha valaki szivárványt akar, meg kell békélnie az esővel is

"Nem választhatod meg, hogyan halj meg. Vagy hogy mikor. Csak abban dönthetsz, hogyan fogsz élni."

"Azt hiszem, minden ember életében van egy pont, amikor döntenie kell. Ha rosszul dönt, nincs visszaút.
Sokáig azt hittem, hogy másokat hibáztathatok azért, ami velem történt. A hibáktól azt mondják, hogy az ember jobbá válik. Ez talán igaz is. De minden hiba elvesz egy darabot az emberből. A hibákat nem lehet jóvá tenni. Örökké velünk maradnak, hogy emlékeztessenek a múltra.
Egy bocsánat, vagy egy elnézést jöhet szívből, de ez csupán szó. Azt hisszük, hogy ha megkapjuk, amire várunk, hogy ne haragudj, minden jobb lesz. De a szó nem fedi el a sebeket; Minden bocsánat egy újabb halál, amelyet a léleknek kell átélnie. Megbántottak. Százszor, talán ezerszer is.
De a legjobban az fájt, amikor bocsánatot kértek. Tudtam, hogy megölik vele a lelkemet. Nem a megbántás fájt, mert azt elfelejti az ember. Talán hónapok, vagy évek kellenek hozzá, vagy talán csak egy pillanat, de elfelejti. De a bocsánatkérés már azt jelenti, hogy ott, abban a pillanatban, amikor kimondta, vagy megtette, amit mondott, vagy amit tett, őszinte volt. Ott, abban a pillanatban tényleg úgy gondolta, vagy úgy érezte.
Ha tehetném, én is úgy élném az életem, hogy sose kelljen megbántanom mást. Mert bár feloldozást nyerhetünk azzal, hogy megbocsátanak, de azt a halott lélekdarabot már semmi nem támaszthatja fel. Senki nem érdemli meg, hogy megöljék a lelkét, hisz anélkül a szíve halott.
S szív nélkül, hogy éljük túl az életet?"

". . . a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról
beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem
azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e
lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére
van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek
után vélik úgy, hogy ismerik. Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam
egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején
galambok. . . " - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt
kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érő házat. " Erre
aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!""


Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.

"Emberi törvény, kibírni mindent és menni mindíg tovább,
akkor is, ha már nincsenek benned remények és csodák."



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat