|
egyvalaki. :) naplója
Francia Álom [38847 AL], gazdája egyvalaki. :)
2009-06-23
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/38847
|
2009-06-23
nem ment meg semmi a külvilágtól menthetetlen.az eső végtelen szakad.és nem érzek semmit csak a nagy ürességet magamban.
Ma képes voltam azt álmodni hogy Andris be volt zárva egy üveg-kockába és nem tudott kijönni [így felébredve már arra is lehet következtetni hogy nem akart] és én meg tudtam ha nem teszek valamit perceken belül elfogy a levegője és megfullad.véghetetlenül sírtam.és nem tudtam mit kitalálni.végül hátráltam.amikor jó 25m-re kerültem a kockától.teljes erőből nekifutottam. annyira kétségbeesett és reménytelen voltam hogy a fejemmel akartam betörni...a kockát...ami üveg...ami kemény. teljes erőből becsapódtam.nem fájt nem éreztem semmit.csak tehetetlenséget.majdújrabecsapódtam.majdharmadszor.negyedszer.meg kell mentenem.a könnyeim végtelenül folytak.és egyszercsak Andris halál nyugodtan kiszólt a kockából:
-Tulajdonképpen neked ömlik a vér a fejedből!
és akkor jöttem rá hogy itt már rég nem Andrisról van szó.magamat kell megmentenem.a vér megállíthatatlanul ömlött az arcomba...már nem hallottam semmit.csak a szagot éreztem.és hogy menthetetlenül lehúz a mélység.nem láttam.őtse.akörnyezetemet se.ebben a pillanatban valami hideg simult a hátamnak.tudatában voltam hogy a földön heverek.szépen lassan fuldokolni kezdtem...
nem ment a felszínnek mégcsak a közelébe kerülni se. de a tudatomban ott volt ő. csak áll a kockában. és nézi az én élet halál tusámat.de segíteni nem fog.nem fog. mert nem tud.és mert ő nem teszi tönkre az életét valaki másért aki szereti őt.csak a Klau
érne ennyit...
most nem sikítoztam...fuldokló nem sikít...viszont a könnyektől nem kaptam levegőt.meg Andrist sem. külvilág Good Bye!
Petinek [jórajzos.őisutál.kölcsönös]:
Nem érzek semmit, csak mit felköhög az űr...
Fejemben utcabál lelkemben csak zűr.
S nem értem hogyan s kiért?
S a tollam e mondatra miért kitért?
Óh ki ért engem, ki ért?
Óh mért és hogy de senki sem...
Mert tán nem bízok meg senkiben,
S nálam a talán nem igen!
És oly kétkedve hiszem
Hogy elmúlik az utcabál fejemben.
Mert fejemben, most a jelenben
Tustinta arcú, kajlasapkás bohócok masíroznak szerteszét,
S nem hallom tőlük a gondolat szent neszét!
A döngő léptektől az ember veszti eszét.
Nem hallja nem látja nem érzi a közelgő veszélyt!
Mert üresek mind a tustinta arcok,
S tustinta lelket rajzolni nem lehet :(
Kimondhatatlan, megfoghatatlan gazdája sír vagy épp nevet!
És csak mennek...10emeletes házak fejük tetején.
S megremeg a Föld és remegek vele én!
És óh oly kicsi vagyok.
Ők tustinta arcúak és betegesen nagyok!
Csizmájuk eltipor,10emeletes házak esnek a fejemre, tustinta foly az arcomba végtelen!
Már fekete a paca borítja életem,
De házaik teteje azért még felbök az égig,
Ahogy masíroznak a lelkemben végig!
|
Problémás tartalom jelzése
|
