|
egyvalaki. :) naplója
Francia Álom [38847 AL], gazdája egyvalaki. :)
2010-11-18
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/38847
|
2010-11-18
Még február eleje volt mínusz fokos időjárással és csontig hatoló hideggel.
A dér megmarta a derekam, ahogy ott feküdtem egyedül az aszfalton. Sétáló utca az egész tér,és igencsak meg kellett emelnem a fejem, hogy ellásak a parkolóig, amely a kórházat övezte.
Undorodva hajtottam vissza fejem.Halántékom, anyám szavait sugározva lüktetett:
-Kelj fel a földről!Megfázik a veséd!
Könny tolult a szemembe, bárcsak valaki így gondoskodna rólam,íly álharaggal,törődve...De az utóbbi pár hétben, megmásíthatatlanul felnőttem...
S nem is tudom miért talán vágytam arra a régi anyáskodó hangra, kicsit feljebb húztam a kabátomat is.
-Mit csinálsz eszetlen kölyke...? -pörölt tovább az anyám.
Szerettem a hangját, és tudtam, hogy mindig igaza van... de most mégis ellenszegültem neki...nem keltem föl.
Ajkam elkékült, dérvirágokhoz lapult csupasz derekam. Hagytam, hogy a hideg felemésszen...
Ezerszer játszottam le anyám képét a fejemben...ezerszer mentegettem neki magam azért a bizonyos napért.
Tudtam, ha 23 perc múlva begördül az autójával a parkolóba, csak ridegen annyit fog mondani :
-Azonnal kelj fel onnan!Felfázik a veséd...és...és...nem lehet gyereked!
S én csak a fejemet emelem meg, annyit mondok:
-Tudom anyám, pont ezért vagyok itt!-
Mert neked mindig igazad van...
S csöndben visszafekszem remélve, a fagy meddővé teszi a bennem ébredező második csíkot!
|
Problémás tartalom jelzése
|
