Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/38847
|
2010-09-21
Van nekem egy gyümölcsös kertem.Egyik nap épp szabadidőmben arra sétálgattam, de megláttam egy gyönyörű körtét és leszakasztottam. Édesnek nézett ki, lédúsnak. Beleharaptam, és amíg eddegéltem éreztem, hogy levének íze megváltozik; kesernyés lesz. A gyümölcshús elrohad és férgek vannak benne.Elhatároztam, ha már beleharaptam lenyelem; és mivel maga a gyümölcs mindig illatozott még egyet haraptam, de az első harapásom élménye megismétlődött. Úgy éreztem "csalódtam" ebben a gyönyörű illatozó körtében. Nem tudtam már sem belekóstolni, sem ránézni. De ahogy időről időre a gyümölcsösben sétáltam láttam a fán a körtéket. És bár le nem szakasztottam őket, megszerettem látványukat, illatukat. És ez így mind jó volt. De azon a csapáson nem csak körték termettek ám!Barackok,szilvák,almák....Piros és zöld almák egyaránt. S talán nem is szenteltem volna ekkora figyelmet az almáknak, ha egy nap az egyik alma nem mondja azt nekem:
-Harapj belém! Én nem leszek keserű, nem vagyok férges, és nem kell majd a fűbe hajítanod...
Engedelmeskedtem. Beleharaptam, ízes volt, illatos és finom. Eltelített így hagytam belőle másnapra is, harmadnapra is volt még az almából és akkor felötlött bennem, hogy tán 90 évre is elég lesz.Mert csak kicsit haraptam eleinte (féltem, hogy elfogy) de rájöttem, hogy minél többet harapok ebből az almából annál inkább ízes lesz, illatos és bár néha kissé rossz helyre harapok (a csutkáját érik a fogaim; s tán magos is ) nem lesz olyan érzésem, hogy el kéne hajítanom. Megszerettem; s ez az érzés minden harapással erősbé vált. A szokott időpontban ( mint mindennap) szaladtam a kertbe szakasztani, egyszercsak beleléptem valamibe.A körte volt.Rohadt volt, ütődött és nyomódott. Olyan lett a cipőm, és a ruhámra is ráfreccsent.Rámkiáltott;hangja kérős-utasítóan csengett:
-Ha beleteszel egy hordóba.Megerjedek és finomabb leszek minden almánál.S ha gyümölcsnek nem voltam jó, majd jó leszek pálinkának!
Nem akartam megbántani a körtét, s ha ugyan hordóba nem is tettem a földről felemeltem és az ablakpárkányra raktam.
De csalfa volt a körte, mert még mindig körte volt nem pálinka, megnedvezte kezemet levével, s mikor megfogtam az almát őt is keserűnek éreztem, őt is férgesnek.Feszélyezte, hogy az almát is megutáljam.
A körtét csak úgy tudom megint megszeretni, ha nem látom, nem szagolom, s nem akar gyűlölséget szítani az alma, s énköztem.
|
