Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/38847
|
2010-11-30
Ment az előadás, a nézők tomboltak.
Mit mondjon nekik?Ma hiába várják a kötéltáncost? - Nézett rá a kérdőn a porondon álló igazgató.
Látta a szeméből lefelé folydogáló kis fekete patakocskát. Tudta ő is. Ma nem lesz előadás, kötéltánc biztos nem.
Agnes Müller-Bauer sarkon fordult, az öltöző felé vette az irányt. Lába önkénytelenül megbicsaklott. Nem újdonság. Bokája hetek óta egyre jobban fájt, a múlt héten félbe kellett hagynia a műsorszámát. Becsapta öltözője ajtaját és csak nézte magát az ósdi tükörben.
Egészen közel hajolt, hogy lássa magát.Testének minden porcikáját.
Hajában undok ősz szálak éktelenkedtek, a nyaka kissé petyhüdt lett, és egykor lapos hasa köré vékony kis hájréteg gyűlt.
Meggyűlölte magát, és a fal felé fordította a tükröt.
Dübörgő kopogás törte meg a csendet.Az igazgató.
-Zavarhatlak egy pillanatra?
-Nem, mármint igen,persze.-mondta a nő kissé zavartan.
-Nézd Agnes, a cirkusz nem engedhet meg magának semmiféle anyagi kiesést. A jegyárakból épphogy fedezni tudjuk a szükségleteinket.
Hosszú volt az a huszonhárom év amíg a társulat hűséges tagja voltál, pihenned kéne.A többiek és én úgy gondoltuk- tekintettel a fájós bokádra - hogy mivel pont megüresedett egy hely a jegypénztárban, oda helyeznénk át téged.Mert a TÖBBIEK és én így gondoltuk...tekintettel A FÁJÓS BOKÁDRA...Ugye nem baj?
Összedőlt a világ, forgott minden. Megremegtek a púderes dobozok, tütük estek a földre, és balettcipők foszlottak ezer darabra - gondolta.
- Nem, persze semmi baj - motyogta Agnes.
Az igazgató rávillantotta önelégült mosolyát, és becsapta maga mögött az ajtót, majd félpercre rá mégis kinyitotta:
-Ja, és holnapra kérlek ürítsd ki az öltözőt! - ezzel elment.
Agnes nem sírt, nem érzett fájdalmat.Tébolyult tompaság telepedett rá.Megöregedett, kinevette a tükör:
"Mit állsz itt tütüben, te Holle anyó!"
Haja hófehér volt, karja véreres és májfoltos. Bokái bedagadtak, s járni sem tudott, nem hogy végigmenni egy kötélen.
Csöndben összeszedte a holmiját, leült a fésülködő asztalkához, majd hagyta, hogy magába temesse az éjszaka sötétje.
Másnap korán ébredt, kényszeredett mosolygósan.Átvette gyorsan a jegypénztáros ruhát, és indult a dolgára. Minden jól ment,csak kevesen ismerték fel, ilyen lealacsonyított szerepben, megalázva.
Az esti előadásra már minden jegy elkelt, nem volt mit eladni, így kevéssel kezdés után ő is bemehetett a páholyba.Az igazgató úr megszokott álmosolyával, hízelkedve mutatta be kicsiny, de ugyanakkor tökéletes seregét.
Artista,oroszlánok,bohócok,szakállas nő,erőember, kígyóbűvölő, állatszelídítő...és a kötéltáncos.
Szép kötéltáncos volt, friss mintha csak skatulyából húzták volna elő.Agnest a tizennyolc éves önmagára emlékeztette. Szépen kecsesen járt.- Agnes szeméből folytak a könnyek.
Jól tartotta az esernyőt, de az utolsó lépésnél kicsit megbicsaklott a lába.
Az apró hibát senki sem vette észre. A fiatal művésznő fülig pirulva meghajolt, s ekkor kitört a tapsvihar. Siker!
-Árulás, árulás!- Agnes üvöltve állt fel a helyéről, az igazgató odarohant elhallgattatni, de mind hiába - árulás, ide figyelj te kis kurva! Ide fogsz tartozni, szép leszel, jól fogsz élni! Világot látsz és utazgatni fogsz, gyönyörű ruháid lesznek! A társulatnak fogod szentelni az életed!
De most hallgass rám, mert amint betöltöd a negyvenet és csak annyira bicsaklik meg a lábad, mint most, az anyagiakra hivatkozva kitesznek, mint a macskát szarni.
Ezzel Agnes fogta a csomagját és a vonatállomásra ment.A szüleihez indult, húsz év utazgatás után nem volt hová mennie.
Végigment a peronon, lepergett előtte a múltja.
Megint megbicsaklott a lába, elesett, bőröndje csúszott a betonon. Lejött a tenyeréről a bőr.Ekkor két fényszóró tűnt fel a kanyarban.
Másnak se táncoljatok, ha nekem nem! - ezzel lelépett a sínre.
S a sötétben haláltáncát egyre csak járta, míg a gépmonstrum fékcsikorgását nem nyomta el éles sikolya.
|
