Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/38847
|
2010-08-27
volt egy álmom.ötéves lettem újra, s menthetetlenül.s csak néztem az előbbi 60 éves önmagamra.
ahogy ott álltam egyik másodpercben tapasztalt vén rangidősként.de minden másodpercre tán jön egy újabb (bár ilyen évesen ezek a bizonyos "újabb másodpercek" számba vétetnek) következő másodpercben fölémtornyosult. farkaséhes látom. mind korban, elmében, mind tekintélyben meghaladott engem... de akkor is farkaséhes volt.vetkőzni kezdett.bársony öltönyét igazgatta, székre tette. ünnepi asztalunkra mutattam,hol számára igazi csemegék pihentek (régi poros fényképek, emléktárgyak, írások, versek, ruhadarabok). intettem, fáradjon az asztalhoz, bár talán ilyen megalázó szerepben még nem éreztem magam... még soha nem pincérkedtem senki lakomáján sem, önként kínálva saját vacsorámat. helyet foglalt ( nem mellesleg elég urasan, lenézően, s egy köszönömöt sem vakkanva felém) evett. néztem őt, ahogy egyik falat a másik után csúszik le a torkán, hogy száját megtörli. összefutott a számban a nyál, s egyenesen sértett a dolog hogy egy szalvettát is énelőttem tisztel. vele is jobban megosztja ételét (mely igazából engem illetne) mint velem.
gondolkodtam.
rajta- szívem a torkomban dobogott- kit ismertem oly rég, s ki annyit változott szememben, mint még senki más.
szólottam volna de nyelvem megbicsaklot az első betűnél.így inkább krákogtam egyet.
már ujját és száját nyalogatta.felállt és jólesően böffentett egyet.vége!-gondoltam.túlestünk rajta.arcomra erőltettem egy féloldalas mosolyt.mely félperc után fájni kezdett és grimaszba torzult.
felém lépett, és rámhunyorított.nem vártam hogy megköszöni, s nem csalódtam.
csak kigombolta az inge ujját- láttam rajta, hogy hezitál mondja avagy ne, Zavarban volt-először csak feltűrte az ujjat majd végülis levette az inget, bár ezt csak hanyagul a szék mellé dobta.
megnyalta a szája szélét.s ezzel az egy mozdulattal alakja megnyúlt, vonásai férfiasabbaká váltak. Kiszőrösödött, s elhagyták őt azok a bizonyos -legalábbis általam szeretett- uras mozdulattípusok.
Éreztem hogy elfogyaszt,már abból éreztem ahogy fölém hajolt.Mert még éhes volt, farkas éhes!? Itt is nyalogatta mind kezét mind száját, miközben patakokban folyt ereimből a gúny, a bűnbánat és a megértés...
Szerencsére gyorsan végzett.Mindenem fájt, minden jószándékot, jóérzést, örömöt lecsócsált már rólam, de még a "csontról" is leszopogatta az önértékelésemet. Nem voltam más, mint megcsonkított tekintélyben, elmében és korban.csak egy taknyos voltam csak egy ötéves.
könnyekkel a szememben láttam hogy jóllakott.nagy gömbölyödő pocakját simogatta, s vonásai mind kitisztultak.
anyáskodó lett karjába vett, s barna szemének ragyogása megbabonázott.duruzsolt kellemetes női hangon.hossszú haja hullámokban omlott alá. nem volt veszélyes szörnyeteg.nem volt uras ember. csak egy asszony tán? de lehet hogy csak egy anya?egy magányos anya... s én 5 éves gyermekként (bár lehethogy csak lekerekítettem 55-tel) ríttam egyszerre anyám,s kikényszerített apám ölében.
|
