Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/66431
|
2011-07-24
Az elmúlt 3 nap elég eseménydúsra sikeredett főleg negatív értelemben, de mit nekem már depresszió meg sírás, hisz már megszokhattam az évek alatt, hogy nekem semmi nem jön össze, és egy igaz barátom sincs akivel normálisan kijönnék, úgyhogy talán mégis velem van a baj? Nem tudom, de az tény, hogy a kutya sem foglalkozik azzal, hogy én mit érzek, vagy hogy érzem magam, szóval nagy valószínűséggel állíthatom, hogyha eltűnnék a Föld színéről, akkor azt nem venné észre senki és semmi. Csütörtökön felkeltem, majd úgy döntöttem nyakamba veszem a várost és bevásárolok. Első utam a Rossmann-ba vezetett ahol vettem magamnak egy Nivea spray-t, majd nagy örömmel vettem észre az akciót a körömlakkos polcnál, így gazdagodtam egy csillogós bordó körömlakkal is, persze mit ne mondjak a fájós lábamra kerestem vadgesztenye krémet, az éppen kialakulóban lévő visszereimre, de azt nem találtam, így megvettem ezt a két dolgot. A Rossmann mellett lévő ruhaüzletben elég nagy tolongás volt, úgy gondoltam benézek már én is, hogy mire ez a nagy érdeklődés, szétnéztem majd egy gyönyörű darab megfogta a tekintetem, 7100 ft-ot kóstált, de mondom egye fene, egy felpróbálásért még nem kell fizetni...első látásra elég rövidkének tűnt a ruci, de kis igazgatás után máris úgy láttam hogy ezt csak nekem találták ki...nagyon megtetszett,bár az ára kicsit rémisztően hatott, így szomorúan visszaakasztottam a többiek közé...majd elindultam a városba és elgondolkoztam hogy vegyem ne vegyem vegyem ne vegyem...több alkalommal is átnéztem a pénztárcámat, és számolgattam telik-e nekem erre a gyönyörű darabra, majd úgy döntöttem elmegyek a gyógyszertárba és megveszem amiért valójában bejöttem, mindössze 650 ft-ot fizettem a kenőcsért, amit egy pár hónappal ezelőtt egy drogériában 900 ft-ért vásároltam meg, szóval nagyon megörültem hogy a szerencse és a pénzügyek szinte nekem kedveznek...majd elindultam a Sparba venni szója tejet illetve kakaót, mivel köztudott hogy a rendes tehén tejet nem bírja a gyomrom, így csak ilyen növényi eredetűt ihatok, hogy pótoljam azért valamivel a tejszükségletem. Vettem még egy pár ilyen kis lim-lomot, mackósajtot és egyebeket, kb. 2000 ft minusszal távoztam a boltból, de megvolt minden amire a héten még szükségem lehet. Majd felhívtam Annát, aki ugyanaznap ment fel Nyíregyre a jogsijával kapcsolatos dolgokat intézni és kikértem a tanácsát a ruhával kapcsolatban és a hétvégi buliól beszéltünk, ami azóta meghiúsult, de erről majd később....úgy döntöttem hogy mégis megveszem a csini rucit, ezért felmentem anyám munkahelyére hogy lepakoljam a nehéz innivalókat, és hogy ami hűtésre szorul azt pakolja be a hűtőbe, majd elmentem megvenni a rucit, nagyon boldog voltam, és még a mai napig az vagyok, mert nagyon tetszik, bár még nem tudom hogy hová fogom felvenni, mert kissé elegáns darab, de valahogy hozzánőtt a szívemhez és úgy éreztem nem hagyhatom ott.
A péntekem már nem ennyire eseménydús, felkeltem, netezgettem majd arra kaptam fel a fejem, hogy ugyanúgy mint a többi napon semmit nem csinálok és megöl az unalom, így úgy döntöttem, mivel elfogyott itthon a rozskenyerem és ugye azt sem kapni a faluban így a 3-mas busszal bemegyek Szalkára és veszek egyet. Be is értem nagyon hamar, elmentem a pékségbe megvettem a rozskenyeret, majd anya munkahelyén szembefutottam azzal a problémával, hogy ő túlórázik és egyedül mehetek haza, közben szorgalmasan msn-eztem Annával nagy unalmamban, majd zenével a fülemben elindultam az állomásra és mint aki jól végezte dolgát felültem az állomásnál a korlátra, közben még msn-eztem, majd vmiért be akartam nyúlni a táskámba és ekkor jött a hideg zuhany...a kezem tiszta festékes, vagyis ilyen hőálló ezüstös volt és tiszta szürke a fenekemmel együtt...elkezdetem egy papírzsebkendővel lefelé takarítani, de csak azt értem el, hogy az emberek figyelmét vontam magamra, hogy a fenekem törölgetem az állomás közepén, így úgy döntöttem hogy visszamegyek anya munkahelyére, majd ott ő segít remélhetőleg letakarítani, hát így is lett, segített, de nem teljesen jött le, de legalább a fél 6-os busszal haza tudtam jönni. Ő még mindig maradt bent túlórázni, így azzal a busszal is társaság nélkül utaztam. Annával megbeszéltük hogy lemegyünk a patakhoz, így hazaértem, beáztattam a koszos nadrágot, majd autóba ültem és elmentem hozzá. Vittem neki zenét, aztán elsétáltunk a patakhoz és leültünk beszélgetni. Fél 9-re értem haza. A facén megdöbbenve láttuk, hogy le van fújva a habparty amire akartunk menni ugornyára szombaton. Így nagy elkeseredés lett úrrá Annán, de mondtam hogy ne bánkódjon, elkezdtem vigasztalni. Beszéltem T.-vel is msn-en aki ismét eljátszotta a maga hülyeségét, kissé fáj, hogyha az ember őszinte vkivel akkor azt mért kell tragikumként megélni, majd erőteljesen megsértődni, egyszerűen kezdem nem érteni a férfi társadalmat és maximálisan kiábrándulni mindből. Csupán egy dologra vágyok, hogy szeressen valaki, dehát ez a mai világban már akkora nagy megerőltetés egy férfinak, hogy jobb ha fel sem hozod egynek sem. Tibivel sajnos ugyanez a helyzetem, én nagyon szeretem és érdekel mi van vele, szeretnék vele törődni, de valahogy ő meg azt nem érti meg hogy attól hogy én vele törődöm és beszélek vele nap mint nap, attól még más emberekkel is beszélek...mert tudom sok hibát elkövettem, de a barátságára szükségem van...szerelmet már sosem kaphatok tőle, ezzel maximálisan tisztában vagyok, bár ha jobban belegondolok a dolgokba már azzal is nagy hülyeséget csináltam, hogy nem tartottam ki mellette, mert érzem ha megtettem volna, akkor most lennénk talán a legboldogabbak...nekik is helyrerázódott az életük, úgy érzem most vannak a legjobb helyzetben az elmúlt évek elteltével, és ő is boldogabb és kiegyensúlyozottabb ember lett...de vhogy még mindig nem értem, hogy miért nincs szüksége a barátságomra és közös programokra...hiszen azt a barátjával is csinálhatja az ember nem?...komolyan nem értem...ezek után szerintem tuti bennem van a hiba...mert semmelyik embernek nem felelek meg...senki nem érdeklődik felőlem, hogy élek vagy halok-e így a mai nappal úgy döntöttem eltűnök a világhálóról, a facéról, és nem válaszolok csak a levelekre, egyéb kiírásokra bejegyzésekre amik nem felém vannak célozva azokra nem...és azt hiszem most fog kiderülni, hogy igen...én aki mindenki felé nyitott próbálok lenni...talán néha még túlságosan is az valójában egy árny, mert ha nem írok, akkor felőlem nem érdeklődik senki sem...tegnap kb. 10 levelet küldtem ki volt osztálytársaknak és csoporttársaknak együttvéve, ebből mindössze 3-4 levélre jött válasz, és szomorúan tapasztaltam hogy többen is voltak online és le se sz.rták a levelem.
A tegnapi napom azt hiszem az volt a mélypont. Reggel felkeltem elég nyomott fejjel mivel hajnal 4-től alig aludtam egy rettenetesen gyötrő hányinger miatt. Majd papa azzal kezdte a napot, hogy öltözzek, mert le kell vinnem Ecsedbe. Hát összeszedtem magam ahogy lehetett, majd levittem Ecsedbe, meg ahova még akart menni a faluban elintézni a dolgait. Az út alatt többször is megkaptam, hogy ezt ne így meg úgy csináljam a vezetés alatt, mert nem jól vezetek. Majd örülve láttam délután hogy a habpartyt mégis megtartják, és nagy boldogan jeleztem is Annának, hogy akkor megyünk-e. Majd délben bevágja, hogy ő nem úgy készült....a mai napig nem értem hogy egy esti bulira, amire 10-kor indulunk miért kell már délben készülni nah de mindegy...kicsit távolságtartó lettem vele, és valahogy felfogta mert este még bocsánatot is kért. Mindezt elmondtam papának, hogy ahhoz képest hogy mit ígért megint visszamondta a bulit, erre nagy ordítás közepette nekemesett, hogy hogy lehetek ekkora marha hogy ez nekem rosszul esik meg ilyenek...úgyhogy vegyük úgy hogy tegnap este óta végigbőgtem 1,5 napot és még mindig nem érzem magam jobban.
Ma délelőtt bejött anya hogy ne sírjak, de nem tudom hogy miért valahogy nekem csak ez jutott, így érzem magam a legjobban hogy egész nap csak folyik a könnyem, mert ilyen a hangulatom és úgy érzem, hogy már nem számítok senkinek és semminek...nah de várom a jobb jövőt hátha az is eljön...mert ugye hiába kattog a fejem hogy legyek vagy ne legyen ismételten öngyilkos...hisz felesleges...amilyen gyenge vagyok nem bírom megtenni, és talán még az a pici kis halvány remény még mindig ég bennem hogy egyszer talán lesz majd jobb is és lehetek még boldog....
|
