Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/222064
|
2025-04-28
Tevekódex (avagy: A Teve, Aki Kétszer Is Ott Volt a Fotón)
— Egy elfeledett kézirat, egy zselészerű púp, és a valóság hajtogatása, mint egy IKEA-szék használati útmutatója.
A világ, mint tudjuk, három dologra épül: bizonytalanságra, sült krumplira, és olyan dolgokra, amiket mindenki TUD, de senki sem kérdez meg. Az utóbbi kategóriába tartozik például az a tény, hogy a legtöbb állami pecséten, ha elég közelről nézed (és megfelelő szögben hunyorítasz), ott van egy teve. Kicsiben. A sarokban. És néz.
Most jöhetne a kérdés: mi a fenét keres egy teve az amerikai 1 dollároson, ha egyszer még az euróra is nehezen fért rá a baglyuk?
Nos, kedves olvasó, ez csak a felszín.
A Kézirat
1953-ban egy svéd postás, akinek a neve több áthúzott betűt tartalmazott, mint ahány lábujja volt, egy különös levelet kézbesített: egy könyvtárközi kölcsönzési kérvényt egy olyan kéziratért, ami hivatalosan nem létezett. A dokumentum címe ennyi volt:
"Tevekódex — Appendix A: A Látott és a Láthatatlan Púpok Rendszere"
Az anyag 614 oldal volt, és mindegyik pergamenre írva, tevevérrel. Ez elsőre furcsának tűnhetett, de mentségükre szóljon, hogy a tevek nem igazán adnak ki ISBN-t, és a digitális archiválást csak "modern mágiának" hívják, amit azóta is utálnak, mert a PDF fájlok állítólag megfordítják az időt.
Tevék Térugrása
A kézirat egyik különösen nyálkás fejezete ("A Hatodik Púp: A Kvantumontológiai Álcázás Művészete") arról szól, hogy a tevék képesek egyszerre több helyen is létezni, de csak akkor, ha senki nem figyel rájuk igazán.
Ezért lehet, hogy egy teve egyszerre volt jelen:
- a Kennedy-gyilkosság helyszínén,
- a Beatles utolsó koncertjén, és
- a Szegedi Tejüzem sztrájkján 1984-ben.
És az összes esemény fotóin ott van ugyanaz a teve, ugyanabban a sapkában, ugyanabban a pózban, ugyanabban a háttérben.
A CIA ezt "vektorszimmetrikus szőrös véletlennek" nevezte, de a brit hírszerzés egy titkos jelentésben csak így hivatkozott rá: "Túl puccos ahhoz, hogy ló legyen. Vizsgáljuk tovább."
A Felébredés
A történet főszereplője Jácint — nem, nem virág, hanem egy budapesti bélyeggyűjtő, aki véletlenül rábukkan egy Irakban bélyegzett borítékra, amin három különböző dátum szerepel, három különböző nyelven, és az egyik egyértelműen 2145-ből való.
A bélyegen: egy teve.
A hátoldalon: "A jövő megint lekéste a buszt."
Jácint, aki már eddig is gyanakodott, mert a bélyegei néha eltűntek és teveformájú kenyérmorzsát hagytak maguk után, elkezd kutatni. Ráakad egy különös internetes fórumra, ahol emberek cserélnek egymással fényképeket, amelyekről mind ugyanaz hiányzik: a teve, amit biztosan láttak, de most nincs ott.
Ez a fórum a "NEM LÁTOTTAM TEVÉT MA" nevet viseli, és 12 ezer aktív tagja van. A legtöbbjük könyvtáros. Egyikük sem érzi magát biztonságban.
A Végtelen Púp
Ahogy Jácint elmélyül a rejtélyben, lassan rájön: a tevek nem csak egyszerű ügynökök. Ők maguk az *Esemény. Az univerzum egyensúlya azon múlik, hogy pont annyi teve legyen, amennyit épp nem veszel észre. Egyel több, és a gravitáció megfordul. Egyel kevesebb, és a Google eltűnik a tér-idő kontinuumból, helyette csak egy egyszerű keresőmotor marad, ami minden kérdésre azt válaszolja: "Teve".
És ha azt hinnéd, hogy ez csak elmélet, akkor olvasd el a Google logóját visszafelé, amikor teljes sötétségben, tevebőrkesztyűben, egy sivatagi szélcsatornában suttogod el. Válaszként egy halk nyögés hallatszik, és valaki megkínál egy datolyával.
Epilógus (amit senki sem olvas el, de most már késő)
Jácint végül eltűnik. Csak egy cetlit hagy maga után: "A púpok száma növekszik. Kérem, locsoljanak meg egy kaktuszt."
A tevek megfigyelnek minket. De ne aggódj.
Csak akkor leszel veszélyben, ha észreveszed, hogy már megint nem láttál egyet sem.
|
