Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4164
|
2006-11-17
Hát ez egy érdekes bejegyzésnek ígérkezik! Már napok óta bennem van, hogy írni kéne valamit, de nem nagyon tudom, hogy mit, pedig annyi minden lenne.
Mostanában több új emberrel is megismerkedtem, ami most jól esik, mert egy ideje nagyon keveset járok el itthonról. Persze jók az új arcok, viszont hiányoznak a régiek...A legrégebbi barátnőm valahogy elmaradozik mostanában. Megbombázom egy rakás e-maillel és semmi, pedig az egyik igen erős hangnemben íródott levelemre azt írta, hogy nem haragszik, valahogy mégis úgy érzem. Az, hogy ennyire nem válaszol ha írok, biztos nem véletlen, kell hogy legyen valami oka. Kicsit félek...
A suli....nos, az egy érdekes helyzet, valahogy több, mint egy hónapja képtelen vagyok bemenni és egyre nő bennem a bűntudat és a félelem, hogy oda kell egyszer állnom, és a tanárom szemébe kell néznem. Mégis mit mondhatnék? Hogy ennyi ideig beteg voltam? Ki fogja ezt elhinni? Pedig igaz! Csak a teljes igazságot nem fogom tudni elmondani, hogy ez nem igazán olyan betegség amire ő gondol...ez valami olyan ami nem múlik el. Pont ott tartok, mint 2 éve...akkor végülis nem mentem be többé suliba, csak szorongtam egészen év végéig, de szerencsémre következő évben a tanár nem emlékezett rám, így tiszta lappal kezdhettem és úgy érzem jól helyt is álltam. Erre viszont most nem számíthatok, most már mindenki jól ismer. Vagy legalábbis azt hiszik. De nem takarózhatok egy betegséggel egy életen át, főleg nem egy olyannal, amit senki nem ismer, így valószínűleg nem is venne komolyan. Talán azt kéne hazudnom, hogy tüszős mandulagyulladásom volt? Arról legalább tudják, mi az.
Más! Most tombol nálam a musical-őrület kb azóta, hogy meghallottam Drew Sarich-et énekelni, de ez egy szerencsés fordulat, mert olyan darabokat is megismertem amikben ő bár nem játszott, azért még nagyon jó:)
Tegnap (ill. mosmár tegnapelőtt:) láttam a Spamalot c. musicalt és iszonyat kellemes csalódás volt. Eleinte idegenkedtem tőle, mert bár a magyar Gyalog Galopp előadás a kedvencem volt (7szer láttam!) a film valahogy annyira nem fogott meg (talán mert az előadás után láttam), a Brian élete sokkal jobban tetszett. Ráadásul miután angolul van, féltem, hogy nem sokat fogok belőle érteni. Hisz nyilvánvalóan annak jó, aki Monty Python-t eredetiben is tudja élvezni. Hát kiderült, hogy én tudom! Tim Curry mint Arthur remek választás és Sara Ramirez mint "Lady of the Lake" egyszerűen húúúú.....eszméletlen nagy. Egyébként a hölgy játszik a Grace klinikában is (Callie Torres-t), bár azt a sorozatot nem nézem.
A darab egyébként nagyon lendületes, megvan benne minden ami a Gyalog Galopp filmben volt (vérnyúl, fekete lovag, kókuszt cipelő fecske, repülő tehén, fanyúl, Ni lovagok stb.) és ennél még sokkal több. Jó táncok, jó dalok, isteni paródiák (az Operaház fantomja a legnagyobb, de a hegedűs a háztetőn is k...jó), és Sara ahogy Liza Minnellit és Sarah Brightman-t parodizálja az fergeteges:)
És bár még csak az első felvonást néztem meg Elton John Aida c. musicaljéből az is nagyon bejön, bár nyilván egész más stílus (sajnos viszont sokkal jobb mint a Lestat, de én elfogultan akkor is szeretem, ha egy hónap után megbukott, nem baj kultdarabnak még jólesz:) Akkor is:
LESTAT SUCKS!!!!!!!!!:D
Mit is írhatnék még? Semmit, szerintem mára ennyi, majd összeszedem magam és megpróbálok pár nap múlva is idekanyíritani valamit. Addig is:
"Some things in life are bad
They can really make you mad
Other things just make you swear and curse.
When you're chewing on life's gristle
Don't grumble, give a whistle
And this'll help things turn out for the best...
And...always look on the bright side of life...
Always look on the light side of life...
If life seems jolly rotten
There's something you've forgotten
And that's to laugh and smile and dance and sing.
When you're feeling in the dumps
Don't be silly chumps
Just purse your lips and whistle - that's the thing."
|
