Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4164
|
2007-11-17
Most visszaolvastam az összes eddigi bejegyzést, elkeserítő, hogy folyton panaszkodom. Nah, most akkor nem.:D
Ahogy olvastam, újra eszembe jutott a Wandering Season. Hónapok óta nem hallottam, úgyhogy most feltettem azt az albumot. Nagyon jól esik most, még ha kicsit szomorkás is néhány szám rajta. Sebaj, imádok sírni, és mostanában nem nagyon sikerült. Pedig elérzékenyülni jó.
Valamivel több mint 1 hete kezdtem el nézni a Forever Knight-ot és maratonszerüen átrágtam magam mind a 3 évadom. Imádtam minden percét, mintha egy letehetetlen könyvet olvasnék. Minden epizód végén elfogott a "gimme more" érzés. Rengeteg dolog volt benne ami elgondolkodtatott. Egyébként is imádom a vámpíros dolgokat, fura, hogy ezt még nem ismertem, de már rengeteget hallottam róla. Azt hittem, hogy még egy vámpíros sorozat lesz csak, már nem fog tudni újat nyújtani, de tudott!
És most nemcsak minden epizód morális tanulságára gondolok, hanem leginkább az emberi kapcsolatokra, amiket bemutat. Ebből a szempontból jobb egy sorozat, mint egy film, itt van idő mélységeiben bemutatni a karaktereket és azok kapcsolatát.
Ami érdekes, hogy az első benyomás nem minden. Nick Knight-ot az elején még imádtam, de ez a 2. évad környékén alábbhagyott, amikor jobban megismertem. Fő "ellensége", Mestere LaCroix viszont egyre szimpatikusabb lett. Egy kicsit Lestat-Louis kapcsolatára emlékeztetett kettejük harca; Nick aki halandóságát siratja és próbálja elkeseredetten visszaszerezni és Lucien aki mindent megtesz, hogy bármi áron szembesítse Nicket azzal, hogy próbálkozásai nemcsak értelmetlenek, hanem szánalmasak is. És kettejük közt örlődik a gyönyörű Janette, aki engedelmes lánya Luciennek és örök szerelme Nicknek, aki megfertőzi beteges halandóság utáni vágyával.
És ott van Natalie a szép patológusnő, aki segíteni akar Nicknek de vesztére beleszeret. Nick két nő közt örlődik és szenveleg, miközben maga körül mindenkit tönkretesz a szeretet és a jóságra törekvés nevében. Észre sem veszi, hogy nem azzal váltja meg a lelkét, hogy elfordul azoktól akiket szeret és megtagadja önmagát.
És persze ott vannak Nick halandó rendőrtársai Schanke és Tracy, akik közel állnak hozzá, és mégsem tisztel meg a bizalmával, pedig Tracy ráadásul tud is a vámpírokról, hiszen szerelme, Vachon is az. Végül épp Nick természetfeletti ereje, -ami meg kéne, hogy védje- lesz a veszte.
Érdekes Nick, Lucien és Janette kapcsolata, nem fekete vagy fehér a kép, hanem nagyon is árnyalt, sokszínű, és sok ambivalens érzelem jelenik meg az apa-fiú kapcsolatban. Ez az erős kötelék a szeretet és gyűlölet kettősségéből fakad.
Lényeg a lényeg: engem mindig az fog meg, ha valamelyik karakterben magamra ismerek, ha egy kapcsolatot vagy személyt mélységeiben át tudok érezni, meg tudok érteni. Na ebben szinte csak olyan van. Most már maximálisan megértem, miért szeretik annyian még 15 év után is ezt a sorozatot, és miért akarják sokan a folytatást, ami valljuk be jó lenne. Sajnos az utolsó epizód nekem óriási csalódás volt. Ahogy Nick elárulta élete nagy szerelmét, úgy éreztem, a készítők is elárulták a rajongókat.
Megérdemelt volna ez a sorozat egy kevésbé elkapkodott, átgondoltabb, esetleg optimistább befejezést is.
Egyszóval: útáltam a végét! Szinte összetörte a szívem. Egy szó mint száz: kérjük a 4. évadot, még akkor is ha Geraint már megöregedett és Catherine felszedett jónéhány kilót! Nem baj! Kérjük a hepi endet, a szerelmet, a reményt és mindent amit az utolsó rész elrabolt tőlünk! Vagy ha nem lehet vidám, akkor legalább legyen katarktikus, vagy lehetőség szerint valami kevésbé szuicid. Nem illendő a szereplőgárda felét kinyirni az utolsó részekben! És még kevésbé illendő egy ilyen jó és népszerű sorozatot méltatlanul kihajítani a szemétbe!
Najó, elég a mérgelődésből. Bármennyire is csalódtam, megpróbáltam túllépni a dolgon, és miután befejeztem ma az utolsó részt megcsináltam az első FK videómat. Nem lett olyan jó, még csiszolni kell, de majd ha lesz időm csinálnok egy ütőset.
Csak már kissé idegesítő, hogy amit szeretek, az menthetetlenül eltűnik idő előtt. De nem én vagyok a szerencsétlenség forrása legalább, mert mindig csak utólag ismerem meg őket. Még jó, hogy a Doctor Who még megy, remélem így is marad:D
"You'd never recognize the room,
The pictures all have different frames now,
And all the chairs are rearranged now.
Somehow, I've thrown out every souvenir.
Yes, there've been changes made
since you stayed here.
You'd never recognize the street.
Our favorite stores have different names now,
The colors in the trees have changed now.
Strange how I've hardly thought of you this year.
Yes, there've been changes made
since you stayed here.
The same address, well, more or less.
More happens, less matters, I guess.
You'd never recognize my love.
I play a much more careful game now.
And when I cry it's not the same now.
Somehow, I never waste a single tear.
Yes, there've been changes made
since you stayed here.
You'd never recognize.....the room."
/Aris Sas - Since You Stayed Here/
|
