|
Methos naplója
mokamester [150799 AL], gazdája Methos
Jelenések szavai
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/150799
|
Jelenések szavai
Az isteni szikra
Múlt, jelen és jővő
Kin és szenvedés
Köpködés és enyvezes
Olysok hasztalan tervezés
Mi új útra elvisz
És ki mindent elhisz
Arra csak szenvedés vár
Miért van, hogy ez mégsem ilyen kár
Hisz a pokol csak reád vár
Az őrdög keze nyitva már
Téged már csak a halál les
Itt a vég az enyhülés
A kétkedés a szenvedés
Nem lehet, hogy úgy érzed
De megteszed és megéled
Át a hídon át a tavon
Vár rád a szendevás tull az Avonon
Ah nagyon is bánt azt sose bánd
Hogy ide kárhoztat a halál!!!
Methos (Jelenések Szavai II.)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Mely út a pokolba elvezet
Egy feneketlen kút
A sötétség az út
Gyötrő harag féktelen düh
Görcsös végzet, emésztő fájdalom
Testedet átjárja a rágalom
Mélybe húzz, de láthatod
Hogy most is csak magadat áltatod
Sebeidet fájlalod
Önmagad sokszor meghánytatod
Az, hogy eljön az angyalod azt várhatod
Elöted pedig ott áll egy várhallom
Amit látsz az nem több mint szánalom
Nem látsz tisztán megint csak ittál
Itt már csak a poklot láthatod!!!
Methos (Jelenések Szavai II.)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Ha már ott vagy nincs kiút
Tán azt gondolod, hogy megélted?
Pedig ezt csak remélted
A megváltást ugyan elérted
De ez sem volt éppen te érted
A paradicsomban mindig csak henyéltek
Utadba csak fájdalom
Ártalom, Szánalom, Rágalom
Tán a menny is a pokol?
Tán a pokol is a mennybe vezet?
Én azt ugyan nem tudom
De gondolom,
Hogy az isten lábát megfogom
Szét karmolom, megcsonkítod
Lássa ő is, hogy mit alkotott
Lássa ő is, hogy miben tévedett
Hogy megteremtett tégedet
Ettől mindenki oly elégedett
Hogy látják a végedet!
Methos (Jelenések Szavai II.)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Egy végtelen kör mi húzz mindig tova
De, hogy hova azt még te sem tudod
Tán a vége mindennek
Megnyugtat tégedet?
Utad mi körbe visz, beteljesít, megtestesít
Körbe hát megint és életed eszerint oly hasztalan!?
Juss el a fénybe a tündöklő délbe
Hova elvisz mi meg nevesít
Rosszból a jóba, a fehérkés hóba
A derűs szóra hol nem működik az óra
Eljutsz egy tóra, és tovaszállsz a szóba:
- Utamat most járhatom-
Előttem újra a várhallom
Ezt az utat már láthatom
Ez már nem is rágalom
Nem is szánalom
És nem ártalom
Methos (Jelenések szavai II.)
(Pokolból az angyal)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Ezer út mi összefut
Ezer út min tovább jutsz
Élet és a halál nem létezik ma már
S, ki a labirintusból kitalál
Megváltja a mulasztó hálál
Nem kergeti a bánat s, meglátja a várat
- Otthon vagyok-
Mondanák az égi tanok
De, miért vagyok ily konok
Nekem nem jók az égi honok
Mi olyan, mint a rothadó homok
Miben láthatóak a nyomok
Tűz éget örökön, tűz mi felemészt
Mi feltámasztja a megvetést, a szenvedést
Az enyvezést, mi megöli a tervezést
A földről fel emel s, nagy erővel visszavág
S utamban utat vág, hol már nem ég az a láng
Kitaposott ösvény ezt tudom
S, én is már nagyon unnom
De a megváltást nem lelem
Míg lelkemet ki nem lehelem
Methos(jelenések szavai II)
(Purgatórium)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Eljőtt a vég
Szívem lüktetése lelkemben csöndet remél
Mikór kihúzz a lelke a vadászból a vad helyet
Egy mondat egy hang mindenek felett
-Meg érte mind ez neked?-
És ha válaszom nemet regél!
És szívem megváltást remél?
Szóljon hát az ítélet
S halljuk mint isten reám ró
Hisz arcomra e télen már nem húllhat hó
Szólj rám lélek ha túll sokat remélek
Vagy ha egyszer útam végére elérek
Nyugtason a te hangod ha nyugovóra térek
Vagy ha a megváltásomtól úgy félek
-Ölelj át és ne eresz tova!-
Lelkem még mindig megnyugvást keres
S szívem útolsó dobbanása oly heves
Megszünik anyag, test és remény
-Életed maga volt a tiszta erény-
Hangzott az ítélet, megváltott az úr
Így szakadt el útoljára a legmagasabb húr
A mennyország szép kis hely mondhatom én nagyon
A melegtől a hidegtől majd, hogy xxxx-rá fagyok
Kiált is rám az úristen: az almából ne egyél!
Túl sok szó ez én istenem oly éhes is vagyok
(Az almából jónagyot le harapok)
S menten érzem az erőt
Mi ki is csapja belőlem a velőt
Isten lett hát te belőled!
Én menten szörnyet halok
Methos (Jelenések szavai II)
(Mennyország/Isten alkonya)
|
Problémás tartalom jelzése
|
