|
Methos naplója
mokamester [150799 AL], gazdája Methos
Verseim 11.10.18
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/150799
|
Verseim 11.10.18
Érzelmek
Sok apró pillanat, egy öszinte mosoly
Jelenbe hozzák, minden tettemet
Vágyra gyűjtják szívemet
Fordulván a világra, tetre szólít a szám:
Szemed tükrében elvesznék örökkön
S onnan szívedbe diadallal költöznék
Bár láttni nem lehet hogy hol vagyok
Élőkben lüktetek mint teremtésnek magja
Tükör vagyok, mi sokat megmutat
De vigyáz tükröd azért is hazúdik
Öszintén teszi de mégis becsap
Ne higy sem szemnek sem ragyogásának
Higy inkább tetnek és testesítő vigasznak
Methos
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Kedvesemhez
Hova lettek a csillagok,
S hova az álmok?
Miért szált rám oly sötét átok,
Hogy nem halhatok felőled?
Téged választ a csend,
Engemet a magány...
S miért ilyen kínzó ez a talány?
Úgy szeretnék menedéked lenni a nehéz időben
Mikor a baj majd a kezünkből kiröppen
Új, szebb napok köszöntenek Miránk...
Ha szeretnéd, hogy én legyek a párod
Ha még mindig szeretnéd, Én VáRoK
S hagylak elmélkedésbe merülni
De kérlek, szólj ha döntöttél és ne halogasd a választ
Légy kemény ha nemet súg a szíved,
Mond ki kérlek, hogy ne reméljen a lélek
Ha visszont igen a válasz
Ne búj el, hanem gyere elébem
Ünnepeljünk táncban, ölelésben és csókban ...
Methos
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Álmomban egyszer...
Nyillik szívemben egy csodaszép rózsa
Ezért szól hozzád ez a könnyű kis próza
Már késő van ütött a jeges hajnali óra
Bárcsak halhatnálak egy rövidke szóra
Mert tiéd a világom, s minden tüzes vágyam
Oly hideg tested melege nélkül az ágyam
Rólad ábrándozom, téged emelnélek magasba
De félek, hogy elvenném büszkeséged és erényed
Több vagy te nekem mint vadászott préda
A szerelmem rá a türelmet kérő példa
Régi a kisértés, de új a szerető érzet
Lehet, hogy utolér az elkerülhetetlen végzet
Neked adnám szerető szívem, csak nyújtsad a kezed
S a lelkünk az mi majd minden bajon keresztül vezet
Cserébe semmit sem kérek hiszen semmit sem érek
Én már boldog leszak ha csak egy pillantást is kapok...
Egyszer majd véget érnek a téli nagy fagyok
Addig melegen tartanak, majd az erős szerető karok
De ne hidd hogy csak AZ irányít: a lábaim közt a farok
Hiszen lánggal égő megtestesült szenvedélyes lélek vagyok
Methos
http://www.youtube.com/watch?v=iNhy8QGQUEU
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
|
Problémás tartalom jelzése
|
