|
Methos naplója
mokamester [150799 AL], gazdája Methos
Ham-lett
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/150799
|
Ham-lett
Lenni van nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni- elszunnyadni- semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni- elszunnyadni- és aludni!
Talán álmodni: ez a bökkenő,
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny- csapásait,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Útált szerelme kínját, pör- halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltattanak
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel? Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitől- a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg utazó- le nem
Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? Ekkép az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes színét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti „tett” nevét- De csöndben!
A szép Ophelia jő. - Szép hölgy, imádba
Legyenek foglalva minden bűneim.
Ez kihagyhatatlan volt :P
Shakespiare rulez
|
Problémás tartalom jelzése
|
