|
Methos naplója
mokamester [150799 AL], gazdája Methos
Verseim III.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/150799
|
Verseim III.
Télirózsa
Felkell egy csillag és lenyugszik a táj
Szívem úgy lüktet szinte kiabál
Szólj hozzám kérlek, szólj hozzám
Suttogd fülembe hogy lelked mennyire kíván
Eljött az éj és te oly távol vagy tőlem
Eljött a borongós tél és hó fedi már a bércet
És lám virág nyíllik amottan
Micsoda csoda ez, tán tél bél báb?
Nem, egy rózsa nyíllik ott a dombtetőn
Fénynek izzó tüzében lángnak izzó álmában
Feljő a Nap és rámosolyog a rózsára
A virág reám nézz és kérdőre von engemet:
Hej te didergő költő miért fázol itt egyedül?
Tán nincs ki szerelemnek lángjával felfűtsön?
Én válaszolék lehajtott fejjel lágy mosollyal arcomon:
Van nekem kit ölelnek, kit szeretnem egészen
Nincs nekem időm hogy lássam őt mégis velem van egész éjjel
Nincs nekem terem hogy elérjem, mégis ölelem egész éjjel
Van kiért éjek én szeretem őt egész éjjel
Methos
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Egy hónap böjt
Egy hónapig bírd ki lélek
Egy örökkévalóig tűzben égő vágy
Egy pillanatig feledés
Egy hónapig szeretlek csak téged
Eljön majd a hajnal és az új kikelet
Mikor virág nő a hóból és szerelem
Abból mi puszta volt a télen
És akkor találkozhatsz majd vélem
El se mentem és már vissza is tértem
Látod a hidegben, remegtem és féltem
Sötétben fénylő csillagként szenvedély
Legmélyebb tűzében örökké érted égtem
De most vége a télnek
Talán csak egy pillanatra
S ég-e a parázs a hó mélyén
Vagy elaludt örökké?
Felelj hát szavamra és válaszoljon szíved
Bimbózó virága, ha nem lett a hó martaléka
S nem fagyott örökkön sivatag szikrája?
Methos
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Bűnös - Áldott kívánat
Pár szó mit elkövettem ellened
Egy pillanatra nem szerettem lelkedet
S csak ösztönből vágytam testedet
Nem tudom miért volt vágyam íly sivár
Hisz szívem testednél többet kíván
Azt kívánja érinteni mit kéz nem érinthet
Mit vágy meg nem fékezhet
Mit ösztön el nem képzelhet
Hogy szívem mélyéből szeretlek tégedet
Tündöklő mosolygós lényeget
Ragyogó arcodat, kerek ajkadat
Erős ölelésed, szenvedélyes csókodat
Methos
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Trefortusz büszke vára
Trefortosnak lenni jó, terfortosnak lenni szép
Éppen hogy zörög a B41-ben az elosztó gép
S megannyi diák magolja oly merőn a szakmait
Láthatjuk a dohányzóban stresszünk cigis halmait
Midőn kigyúlnak a C épületnek lángjai
Oly sok trefortos megörül,
Szemükben már szinte ünnepi könny ül
Ha sörnyitó hangja kattan
És habja pezseg az isteni nektárnak
Együtt mondjuk mindannyian
Trefortosnak lenni öröm
Lökjétek már ide a söröm :P
Methos
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
...
Vesd le páncélod vesd le oh lovag
Mutasd meg nekem minden titkodat
Tárd ki szíved és járulj elém
Nyújtsad karodat lassan felém
Csókod csobanjon lassan ajkamon
Szóljon lassan szerelmes dallamom
Itt az idő és a tökéletes alkalom
Szerelmem néked meg is valhatom
Szeretelek még mikor egy virág sem virágzott
Szeretelek mikor a éj sötét mást suttogott
Szeretelek jóbban rosszban kitartóan
Ott voltam ha kellett virasztóan
Kért engem a tél szeresd őt keményen
Kért engem a tavasz nevess vele szerényen
Kért engem a nyár ültessünk bokrokat
Kért engem az ösz álmodjunk új álmokat
Meghajolván elöttük eljövé a tél
S szívem rólad zenél
Meghajolván előted eljővé a dél
Harang szó szólt, mennyegző volt ne féj
Methos
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
|
Problémás tartalom jelzése
|
