Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/152505
|
Csak azt látom...
Fáj...nem nekem. Már gondolhattam volna,hogy baj lesz,már a könnyeiből...Aztána barátnője odajött,megkérdezni,hogy jelölve van-e az a bizonyos dolog nálam,és hogyna kell...rögtön tudtam,hogy baj van.Csak ültem ott egész angolon,gondolkodtam,vajon a Vivinek halt meg valakije? Aztán beugrott...de akkor miért nem ő kérdezte meg? Végén már nem birtam tovább: megkérdeztem a Rebekát,b.nőmet,hogy mi a baj...Nem szokott ő ok nélkül sirni,jól tudtam én...és akkor elmondta: meghalt anyukája...tegnap...Én csak ültem ott és annyit birtam könyögni,részvétem...Nem sírtam...nem sirtam,már nem tudok sirni...Hideg vagyok és szép...sajnálom...De már nem birom...én egész életemben csak a fájdalmat láttam,a szenvedést,és néztem,tehetetlenül...Vagy elfolytottam a sajátomat,pedig itt van,marja a szívem...azt akartam,néha,sírva kiskoromban az ágyon,hogy bárcsak megértenének...de nem akartam,hogy ilyen áron!Nem akartam megint csak a fájdalmat látni,a sirást,a könnyeket...a könnyeket,amiket én olyan jól elfolytok...itthon se láttam akkor mást,csak a fájdalmat,anyám szemében...Aztán rideg-hideg lettem,anyám szememre is veti,pedig....ugyanugy ott van bennem a fájdalom ,csak elfolytva...Nem birok sirni,egyszerűen nem megy...Elfolytottam,tulságosan...túl erős vagyok,de...egyszer ugyis összetörök...mellesleg...az én lelkemmel senki sem törödik...de engem nem érdekel...Szép,csendben haldoklom...^^ Már értem,mit jelentenek az álmok,amikor tétlenül kell néznem mások szenvedését,akiket kinoznak,és ömlik a vér,piros szememben könny születik...és felébredek,de az álom megmarad...most már értem,most már értem...
|
