Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/152505
|
Fáj...
Fáj...sok minden nagyon fáj...Sajnálom...Tényleg beteg a lelkem,nem képzelem be,utálom ezeket az extrém hangulat ingadózásokat meg mások szövegét,akik vigasztalni akarnak olyan szöveggel,hogy "majd kinövöd"...Nem növöm ki...sajnos senki sem ért meg,ezért inkább szépen elfojtom magamban,és fáj...nem sirtam már rendeset vagy két hete...Fáj a lelkem,és még fájdítom is olyanokkal,hogy nem látom többé,akit szeretek...Mellesleg kiadom a fájdalmamat,egy mű irásába kezdtem,amiről majd holnap beszámolok,hátha érdekel valakit...Nagyon fáj,hogy szerettem valakit,aki nem szeretett viszont...Nagyon fáj,hogy nem vagyok tisztába azzal,amit érzek...Engem nem lehet szeretni...Ezek szerint...az is fáj,hogy nem merem kimondani,amit érzek,mert nagyon fájna,ha elutasítanának,és ettől félek...Régen még tudtam örülni mindennek,amikor még kislány voltam,mások szerint aranyos voltam...Már nem akarok aranyos lenni többé...Elegem van abból,hogy eddig mindig meg kellett felelnem mindenkinek,az elvárásoknak...Rájöttem,hogy ezek mind feleslegesek,és inkább nem akarok megfelelni senkinek...Aki szeret,az így szeret,aki meg nem,az nem...Aki nem tudja elnézni,hogy megváltoztam,hogy elzárkóztam,hogy már utálok beszélni,utálom hallatni a hangom,az ne szeressen...Mindenki azt várja,hogy ujra az legyek aki voltam...De az a lány régen halott,meghalt bennem régen...Hát nem értik? Tényleg nem értik?? Úgy látszik nem...^^ Alig tudok megnevezni néhány embert,akik igy is,betegen is szeretnek...Vagy akik egyáltalán szeretnek...Elzárkózom,be a szobámba,a saját világomba...Oda,ahol mindenki megérti a másikat szavak nélkül...Szánalmas vagyok...Nem vagyok normális,nem beszélek normálisan,nem viselkedem normálisan,semmit nem csinálok,ami "normális" lenne,vagyis megfelelne a társadalomnak...És ez fáj...Régen mindig normális akartam lenni,ma már nem...Minek? Muszáj? Akkor meg? Igy se,ugy se fog senki se szeretni...Lehet,hogy meghalok belül...Legalábbis haldoklom...De megpróbálom magam kifejezni,hogy ne haljak meg teljesen...Szeretek olvasni,meg gyöngyözni...Már vigaszom nincsen...talán még az irás...Találtam egy képet végre,ami üvölti,hogy FÁJDALOM....hogy FÁJ....hogy NAGYON FÁJ...Igen,csupa nagy betűvel...Az van rajta,hogy For The End Of My Broken Heart...Ime,itt a kép...Szomorú vagyok,mikor lesz már vége,mikor halok meg...Sajnálom, hogy sosem vagyok elég jó...Sosem...End Of Heartache... Vége a szívfájdalomnak...Csupán egy álom,egy nagyon szomorú álom...Sírni akarok..Elegem van...Senki nem érti,hogy miért vágok magamba a pengémmel...Hogy miért sirtam össze...Sosem értik meg...De ha nem értetek meg,nyugodtan lökjetek el magatóktól,taszítsatok el,elvégre nem jó,ha van egy ilyen barátotok,mint én...Csak mélyre húzna,magával a fájdalmába...Talán nem csak a lelkibetegségem miatt marok el mindekit magam mellől...Talán azért,mert igy jobb mindenkinek...Menekülni akarok...de túl gyenge vagyok...Sötétség,fájdalom vesz körül,el fog nyelni...Nem jó,ha szeretsz engem,igaz? Nem jó engem szeretni,hiszen csak a fájdalmat látod rajtam örökké...Nincs értelme,hogy szeress,tudom...Nem is kérem,hogy próbáld meg...Minek? Lenne értelme? Szeretnél? Szeretnél,ha azt mondanám,amit elvárnak tőlem,amit hallani szeretnél? Szeretnéd azta valakit,aki nem vagyok? Szeretnél,ha megismernéd igazi valómat,és ha közel engednéle a szívemhez? Akkor Szeretnél? Ugye hogy nem...Fáj a lelkem,de már nem érdekel...Taszíts el,kérlek,mielőtt késő lenne...Hiába kérdezed tőlem,amikor magamba roskadva ülök,hogy "Mi a baj?" Úgy is csak azt válaszolom,hogy semmi...Hiszen ha ugysem szeretsz,akkor minek tudnod róla,hogy mi fáj? Ugye,hogy semmi értelme? Én is ezt mondom...
|
